
2013/12/15
Ami a hetven fölött járó rendező számára egy dolgot jelent: a filmrendezést.
A Nosferatu, az éjszaka fantomja forgatásakor, 1979-ben készített rövid werkfilmben bepillantást nyerhetünk a német zseni különleges rendezői módszereibe, amint a körülbelül húsz fős stábot irányítja. Az akkor 35 éves Herzog célja elmondása szerint az volt, hogy elkészítse saját verzióját a német film legnagyobb teljesítményeként számon tartott, Murnau-féle Nosferatunak.
Herzog – hőseihez hasonlóan – mindig is vonzódott az olyan kihívásokhoz, amik meghaladják az egyén korlátait. Ahogy arról a werkfilmen is beszámol, első filmjét azonnal 35 mm-es, professzionális kamerával akarta leforgatni, mert a jóval olcsóbb, 8 vagy 16 mm-es technikát valami amatőr dolognak tartotta. „Azonnal profi akartam lenni. Azt gondoltam, ha el kell buknom, akkor úgy bukjak el, hogy ne tudjak felépülni.” – mondja a kamerába utánozhatatlan angol kiejtévésel.
Herzog soha nem bukott el, és soha nem kényszerült végzetes kompromisszumokra. Jelenleg is aktív, sőt, ugyanaz a mindent maga alá gyűrő vakmerőség árad belőle, mint a hetvenes évek végén, a Nosferatu forgatásakor. Elég csak a nagyszerű Medvebarátot (2005), a Mozskos zsaru – New Orleans utcáint (2009) (kritikánk itt) vagy legutóbbi projektjét, a vezetés közbeni sms-írás veszélyeiről szóló dokumentumfilmet említenünk. (De nagyon szerettük a 2009-es My son, my son, what have ye done-t is, és benne Michael Shannon őrült tekintetét.)
Herzog nem pózol vagy ködösít, amikor arról beszél, hogy minden filmje a fájdalomból származik. „Ez az a forrás, amiből születnek. Nem az öröm.” – mondja. Ez számára nem más, mint szakmai ártalom.
—
Az említett dokumentumfilm a vezetés közbeni sms-írás veszélyeiről:

Címkék: dokumentumfilm, Herzog
A Mocskos zsaru kapcsán tett nyilatkozatai igen negatív hatásúak voltak számomra, pedig amúgy jó rendező…