chefstable_00

LÁNCREAKCIÓ

Rám sajt még nem volt ilyen hatással

Roboz Gábor

2016/06/27

A Netflix megint magasra tette a lécet.

Egy tavaly indult sorozatnak hála megismerhetjük korunk néhány meghatározó szerzőjét, akik ugyan nem filmrendezők, hanem szakácsok, mégsem nagy túlzás művészként hivatkozni rájuk.

A Netflix a csak forgalmazóként sugárzott, kulináris témájú sorozatok mellett már két saját gyártású dokuszériával is jelentkezett: az idei Cooked négyrészes minijében egy neves amerikai szakíró kipróbálja magát a gyakorlatban is, és feledésbe merült hagyományok felélesztését szorgalmazza, az éppen második évadjánál járó Chef’s Table pedig élő legendának számító séfek tevékenységét mutatja be, és ezzel nem csak ők járnak jól.

chefstable_01

2016-ban már az is meg tud nevezni legalább egy sztárszakácsot, akinek a konyhai repertoárja kimerül a bundáskenyér-készítésben, a hírességstátuszt elért séfek mellett ugyanakkor eddig csak a szakmabeliek vagy a téma iránt komolyabban érdeklődők ismerhették a sorozat alanyait. Pedig hiába nem vigyorognak ránk világszerte kapható, pazar kiállítású könyvek borítóiról, a negyven-ötven perces részek tanulsága szerint ámulatba ejtő képviselői a hivatásuknak.

A Chef’s Table-ből nem fogjuk megtudni, hogyan készítsünk mondjuk fésűkagylót a la plancha, vagy hogy mi a titka az „Oh deer” fantázianévre hallgató húskülönlegességnek. A hatrészes szezonokból álló sorozat nem recepteket kínál, hanem portrékat: minden részben más nemzetiségű – túlnyomórészt férfi – szakács munkásságának egyéni sajátosságait igyekszik kiemelni, és mindig teret hagy a személyes vonatkozásnak is, ami gyakran legalább olyan izgalmas, mint a szakmai.

chefstable_03Az első szezonban megismerhetjük többek között Massimo Botturát, aki egyszer megakadályozott egy különösen végzetesnek ígérkező parmezán-katasztrófát, Francis Mallmannt, aki több étterem tulajdonosaként legszívesebben a patagóniai vadon egyik vízpartján sütöget, és Niki Nakayamát, akinek nem csak a szakácsléttel járó, embereket felőrölni képes feszültséggel kellett megküzdenie. Bár az életutak között beazonosíthatunk bizonyos párhuzamokat, visszatérő elemeket, tényleg egészen különböző sorsokba kapunk betekintést, ráadásul a Chef’s Table még akkor is képes meglepni, ha már elkényelmesedve azt hinnénk, hogy egy évad után csak finom variációkat fogunk látni ugyanarra a témára.

A sorozatot kreátorként az a David Gelb jegyzi, akinek a Sushiálmok miatt még A Lazarus hatást is megbocsáthatjuk, és legnagyobb bravúrja talán az, hogy a fine dining kevesebbek felé nyitott világát bárki számára képes lebilincselővé tenni, akit minimálisan is érdekel, mi lehet amögött, hogy a csúcskategóriás éttermekben gyakran csak a tányérok közepének pár négyzetcentiméteres területére jut valamilyen falatka.

chefstable_02

A Chef’s Table nem úgy épül fel, hogy interjúalanyai ízlésesen bevilágított díszletekben sztorizgatnak arról, hol tanultak és mit hogyan érdemes tálalni: nem mintha bármilyen gond lenne a világítással, a produkció egyszerűen inkább arra törekszik, hogy a séfek karrierjének zanzásítása mellett egészen különböző megközelítésmódokat és missziókat mutasson be.

Láthatunk példát arra, hogyan lehet komoly múltú helyi ételeket valamilyen provokatív gesztussal megreformálni, hogyan lehet a fenntarthatóság hosszú távú, környezetbarát célját szem előtt tartva egészséges alapanyagokból dolgozni, de arra is, hogyan lehet a főzés egy súlyos elnyomásban élő személy számára a megszólalás egyedüli módja.

Már a főcím is jelzi a szédületes közelikkel és az aláfestésként használt Négy Évszak: Téllel, hogy a sorozat mindezt milyen szemléletmóddal valósítja meg. Képi világát tekintve rengeteg mozis játékfilmmel állná az összehasonlítást, és nem csak azért, mert ezekről a műalkotásokként is szemlélhető, színekben és formákban is gazdag ételekről nehéz igazán rossz felvételeket készíteni: a Chef’s Table steadicames képsorai és agyonstilizált beállításai még a csak félig odafigyelő nézők számára is egyértelművé teszik, hogy itt tényleg a legmagasabb rendbe tartozó tevékenységről van szó.

A sorozat jó érzékkel tartózkodik a séfek émelyítő sztárolásától, és az epizódok – a konkrét témán túl – a minden mást háttérbe szorító hivatástudat illusztrációi is, amelyek azt sem hallgatják el, hogy a szakma ilyen szintű művelésének milyen árnyoldalai lehetnek. A Chef’s Table valószínűtlenül rövid idő alatt képes elérni, hogy ezekhez a munkásságokhoz olyan áhítattal viszonyuljunk, mint a nagyra értékelt művészi életművekhez, és ezekre a talpig fehérbe öltözött emberekre a konyha Kubrickjaiként és Trierjeiként gondoljunk.

Címke: ,

peterandthefarm00

KRITIKA

creeping04

KRITIKA

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

figueroa00

KINO LATINO

© 2015 A Ticklish Tale Limited

KRITIKA

behemoth01

KRITIKA

Tattoo

Rövidfilm

pshmaster

TRAILERPARK

477811689_640

HARDCORE

cobain

PRIZMATUBE

korine

PRIZMATUBE

nympho

LISTA

banksylead

TRAILERPARK

21ylead

TRAILERPARK

caveprofil

EXKLUZÍV, magazin

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA

vivian_maier

ESSZÉ

szerelmpatakneni

ESSZÉ

Stories-We-Tell-Sarah-Polley

KRITIKA

carson-room-237-review

ESSZÉ, SZÉLESVÁSZON