figueroa00

KINO LATINO

Világelső operatőrök rajonganak érte

Árva Márton

2016/11/23

A szavak csődje, a képek diadala.

Gabriel Figueroa neve valószínűleg keveseknek cseng ismerősen, pedig a harmincas és a nyolcvanas évek között aktív mester a filmes képalkotás történetének meghatározó alakja. A több mint kétszáz operatőri kreditet jegyző mexikói alkotó olyan hollywoodi legendákkal dolgozott, mint John Huston vagy John Ford, tevékeny részese volt Buñuel ötvenes évekbeli újjászületésének, és

gyakorlatilag nincs olyan jelentős huszadik századi mexikói rendező, akinek valamelyik filmjét ne ő fényképezte volna.

Lenyűgözően dinamikus fekete-fehér kompozícióiban a végsőkig kiaknázta a mozgóképes történetmesélés és hatáskeltés eszköztárát, természetes és mesterséges fényforrások mellett is magabiztosan játszott a világos és az árnyékba boruló képrészek viszonyával, ábrázolásmódja a messzibe nyúló tájakat és az intim közelségbe hozott arcokat is különlegesen kifejezővé tette.

Macario (1960, Mexico) Directed by Roberto Gavaldón Shown: Enrique Lucero

Macario (1960, Mexico)
Directed by Roberto Gavaldón
Shown: Enrique Lucero

Ahogy Erica Segre a Visualizing Mexico: The Interplay of Mexican Graphic Arts and Film in the 1930s and 1940s című tanulmányában kifejti, Figueroának kulcsszerep jutott a modern Mexikó napjainkban is közismert vizuális ikonográfiájának megalkotásában. A korábbi, politikailag zűrzavaros időszakokról ugyanis leginkább sztereotípiákkal terhelt amerikai riportok tudósítottak, és ezek a rasszista karikatúrákkal telepakolt hollywoodi filmekkel együtt olyan képi hagyományt hoztak létre, ami méltatlanul és egyoldalúan festette le az országot és lakóit.

Figueroa viszont a kor több neves képzőművészével (mint a muralista festő Diego Rivera, a grafikus J. G. Posada vagy a fotós Tina Modotti) karöltve újfajta ábrázolásmódok megszilárdításán munkálkodott, amelyek szembehelyezkedtek ezekkel a tiszteletlen vagy hamisan egzotikus Mexikó-portrékkal. Ebben az időszakban az ország „autentikus arcát” kutató vizuális művészetek fontos vonása lett a társadalom peremén élők iránti szolidaritás és a primitív kultúrák transzcendens nagyságának kifejezése.

figueroa01

Figueroa ebben a közegben alkotott, és Eisenstein ¡Que viva México!-jától kezdve elképesztő szorgalommal szállította innovatív megoldásoktól hemzsegő munkáit. Gyakran sötét tónusú, tragikus hangulatú szekvenciáin az indián kulturális örökség és a hivalkodástól mentes folklór formálódott erőteljes nemzeti mitológiává, máskor pedig a városiasodás szorongásoktól sem mentes történetei bontakoztak ki drámai erővel.

A legendás mexikói operatőr hatása ritkán kerül szóba, amikor a modern vagy a kortárs film nagyjai vallanak ihletforrásaikról,

és nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy filmtörténeti jelentőségét Mexikón kívül korántsem ismerték el olyan mértékben, ahogy ez megilletné. Egy-két kivétel persze itt is akad, a közelmúltban például Los Angelesben rendeztek életmű-kiállítást Figueroa tiszteletére, ahol az általa fényképezett munkákból összevágott, remek tematikus montázsokat is vetítettek, befogadhatóbbá téve a hatalmas korpuszt (ezekbe itt lehet belenézni).

figueroa02

2012-ben végre egészestés dokumentumfilm készült Figueroa képi poétikájáról Multiple Visions (The crazy machine) címmel, amely teljes egészében elérhető online, angol felirattal. Ebben főként a mester negyvenes-ötvenes évekbeli filmjeinek láthatjuk pazar snittjeit, miközben világhírű operatőrök mesélnek az iránta érzett csodálatukról.

Emilio Maillé rendező tisztelgését nehéz lenne hosszan dicsérni, javarészt felszínes interjúit ügyetlen kézzel szerkeszti, szerény kivitelezésű képeinek digitális fekete-fehérje pedig már-már blaszfémiának hat a nagyszerű Figueroa-beállítások között. Amiért ugyanakkor mégis érdemes belenézni a felbontás tekintetében sem világbajnok internetes kópiába, az a gyorstalpalónak ideális, supercut-szerűen vágott archív anyag és a megszólalók illusztris névsora.

Ugyanis többek között Godard (Raoul Coutard), Antonioni (Luciano Tovoli), Kuroszawa (Shoji Ueda), Coppola (Vittorio Storaro), Fellini (Guiseppe Rotunno), Kubrick (Larry Smith), Spielberg (Janusz Kaminski), Wong Kar-wai (Christopher Doyle), Fincher (Darius Khondji), Almodóvar (Javier Aguirresarobe) és Trier (Anthony Dod Mantle) képeiért felelős művészek próbálják szavakba önteni Figueroa iránti tiszteletüket.

figueroa03

A rendszerint a kamera másik oldalára húzódó szakemberek lelkesen sorolják a legkülönbözőbb elemzési szempontokat (mint a felvevőgép elhelyezésében megmutatkozó ideológia, a nézői tekintet vezetése vagy a színész testének ismerete), a Multiple Visionsben mégis az a legemlékezetesebb, ahogy ezek a kommentárok jelentéktelenné válnak a közbeékelt Figueroa-képek hatására.

A szavak kudarcot vallanak, az érvek banálisan, üresen csengenek, csak a vizuális történetmesélés szeretete és a fél évszázaddal később is megigéző snittek monokróm lüktetése átütő.

Címke: ,

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

hgw00

KRITIKA

peterandthefarm00

KRITIKA

creeping04

KRITIKA

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

© 2015 A Ticklish Tale Limited

KRITIKA

behemoth01

KRITIKA

chefstable_00

LÁNCREAKCIÓ

Tattoo

Rövidfilm

pshmaster

TRAILERPARK

477811689_640

HARDCORE

cobain

PRIZMATUBE

korine

PRIZMATUBE

nympho

LISTA

banksylead

TRAILERPARK

deakins1

INTERJÚ

21ylead

TRAILERPARK

caveprofil

EXKLUZÍV, magazin

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA

vivian_maier

ESSZÉ