peterandthefarm00

KRITIKA

Inkább azt kéne felvenned, ahogy megölöm magam

Roboz Gábor

2017/04/13

Ismerjük meg Peter Dunningot.

Susi és Tekergő, Suttogások és sikolyok, Élet és Irodalom: a hozzáértő írók, rendezők, szerkesztők stb. tudják, hogy két erős főnév és egy kötőszó elég is egy jó címhez. Tony Stone nemrég csatlakozott hozzájuk: miután a rendező kilenc éve két viking – death metallal aláfestett – túléléstörténetével kísérelt meg párbeszédbe lépni a közönséggel, tavaly a Peter and the Farm című dokumentumfilmjével folytatta. Vad lenne azt feltételezni, hogy ezúttal milliós nézettségre számított, de lényegesen magabiztosabb lehetett: Peter Dunning személyében olyasvalakit talált, akit szeret a kamera, egy farm pedig ritkán rossz választás, bármiről legyen is szó.

Akármennyire is izgalmas karakterek lehetnek a remeték, nem szorul különösebb magyarázatra, miért csak elvétve alanyai dokumentumfilmeknek. Persze aki nagyon keres, az talál az elmúlt évek kínálatában emberkerülőkről szóló produkciókat, ráadásul radikálisan eltérő megközelítésekkel találkozhat. A Két év a tengernél például dialógok nélkül ábrázolja egy skót erdőlakó hétköznapjait, az Il Solengo a helyiek elbeszélése alapján rajzol fel valamiféle portrét a Róma melletti rengetegbe visszavonult öregről, a 40 Years of Isolation (a VICE rövid életű „Far Out” sorozatából) pedig az alanyával együtt többeket is megszólaltat, és a perspektíván tágítva Patagónia és a gaucho életstílus átalakulását is érinti. Bár csak egyetlen személyre koncentrál, a Peter and the Farm ez utóbbi felé húz: nagyon is szerepel benne a címszereplő, más gyakorlatilag nem is kap mellette szót, ráadásul a film eleve mindent a Vermontban élő organikus farmer személyiségének köszönhet.

YouTube előnézeti kép

Könnyű abba a hibába esni, hogy az előzetes vagy akár húsz perc után eltoljuk magunktól a filmet, mondván, kit érdekel, mit zsörtölődik egy mufurc vénember a semmi ágán, de csak veszít, aki ennyivel elintézi. Igaz, melodráma-szerzőket megszégyenítő sztorira sem érdemes számítani: amikor egy-egy utalásból kiderül, az egykor családos férfi hogyan maradt magára elszigetelt birtokán, csak egy olyan háttértörténet vázlatát kapjuk meg, ami még egy ún. érzékeny függetlenfilmesnek is alig ütné meg az ingerküszöbét.

A nem kimondottan eseménydús filmnek ugyanakkor már az elején hitelt ad Peter fizikai jelenléte, ábrázata és szerelése, mindenekelőtt tiszteletet parancsoló szakálla, amellyel kapcsolatban csak később ismerhetünk fel egy lényegi ellentmondást: bár törődésről árulkodik, mégiscsak egy olyan ember viseli, aki ennél jobban nem is tudná megvetni saját létezését.

A039_C009_1201NJ

Peter tudja, hogyan kell magához hívni egy tehenet és hogyan egy birkát, és egy pillanatra sem jön zavarba, ha le kell vágni valamelyik állatot (ahogy a film sem), ami persze egy veterán farmertől elvárható. Ugyanakkor a férfi azt is méterre pontosan meg tudja mondani, melyik gyereke hol fogant a tanyán (még az egyik helyszínnel kapcsolatos szimbolizmus sem kerüli el a figyelmét), sőt egy kitérőből arra is bizonyítékot kapunk, hogy időnként rajzol és fest is, bár valójában nem hisz a művészetben. Emellett a helyi újság egyik felkért szakértőjeként olvasói levelekre válaszol, amikor azonban megtudja, hogy kevéssé visszafogott stílusban megírt szövege szerkesztői cenzúra áldozata lett, tajtékzik a dühtől. Ráadásul szinte a könnyekig elérzékenyülve emlékszik vissza, hogy egy évtizedekkel ezelőtti balesetben hogyan csonkult meg a keze.

Ezek a jelenetek legkésőbb a film felére végképp egyértelművé teszik, hogy Peter ugyan súlyos alkoholista, de egyáltalán nem bárdolatlan tuskó, és régóta tartó lejtmenete – állítása szerint húsz éve volt a legboldogabb – sem ölt ki belőle minden érzékenységet, nyers stílusába és fanyar humorába pedig végképp hamar bele lehet szeretni.

peterandthefarm02

A film hangvételét ugyanakkor a hatvannyolc éves farmer keserűsége uralja: “Inkább azt kéne felvenned, ahogy megölöm magam”, javasolta már a forgatás elején a rendezőnek, mondván, az mennyivel izgalmasabb lenne, de végül máshogy alakult. Stone pedig eleve az egész filmben kerüli a tragizálást: nem erősít rá hatásvadász eszközökkel alanya drámájára, csak hagyja, hogy a férfi jelenléte uralja a képeket. Igaz, hibázik is: ha nagyvonalúak vagyunk, akár epizodikusnak is nevezhetjük a film szerkezetét, de ha szigorúak, akkor inkább fésületlennek – bár az időnként ad hoc felépítésért kárpótolnak egyes elkapott pillanatok. Például az arcközelik erről a teljesen összetört emberről, amint egy kocsmai meccsnézés közepette zsémbel, mert szerinte az udvaron álló hóember fejébe csúnya műanyag répát tűztek orrnak, aztán csak néz tovább maga elé.

Egy ilyen filmmel nem könnyű nagy feltűnést kelteni, és mint a produkció utóélete mutatja, nem is sikerült: a Peter and the Farmot inkább csak azok tudják értékelni, akiknek elég egy lebilincselő személyiség, és látnivalónak beérik egy tanyával. A film pedig minden humoros pillanata és karcossága ellenére időnként tényleg szívszorító, különösen amikor Peter kijelenti, hogy „Én lettem a farm… én a farm lettem”, vagyis amikor kiderül, hogy a címbeli ésre tulajdonképpen nincs is szükség.

Címke:

corallead0

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

hgw00

KRITIKA

creeping04

KRITIKA

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

figueroa00

KINO LATINO

© 2015 A Ticklish Tale Limited

KRITIKA

behemoth01

KRITIKA

chefstable_00

LÁNCREAKCIÓ

Tattoo

Rövidfilm

pshmaster

TRAILERPARK

477811689_640

HARDCORE

cobain

PRIZMATUBE

korine

PRIZMATUBE

nympho

LISTA

banksylead

TRAILERPARK

21ylead

TRAILERPARK

caveprofil

EXKLUZÍV, magazin

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA

vivian_maier

ESSZÉ