creeping04

KRITIKA

A nyálkagomba durvább, mint az LSD

Roboz Gábor

2017/03/24

Tudósok, művészek, filmnézők: egyre többen felfedezik.

Kevés dolog árulkodik annyira a helyzetünk kilátástalanságáról, mint hogy egy témaválasztásában forradalminak nevezhető tudományos dokumentumfilm létéről csak az interneten kutakodva szerezhetünk tudomást, és nem óriásplakátok hirdetik mozis vetítéseit városszerte. Pedig egy jobb helyen magától értetődő lenne, hogy széles forgalmazásban kell terjeszteni az olyan filmeket, mint a The Creeping Garden, amelynek megtekintése után egyáltalán nem csak egy erdei kirándulásra fogunk másképp gondolni.

Nem túlzás a forradalmi jelző, aki legalábbis tud említeni olyan korábbi egészestés filmet, amely elejétől a végéig a nyálkagomba bemutatására vállalkozott, annak nem olvasnia kéne ilyen cikkeket, hanem írnia. Miután már szinte minden létező kisebbség megkapta a maga filmes reprezentációját, Tim Grabham és Jasper Sharp közös produkciója egy még nem eleget tanulmányozott élőlény egyszerre közeli és távoli világát nyitja meg előttünk, és nagyban hozzájárul a Gymnomycota népszerűsítéséhez.

creeping02

A szerencsés helyeken a középiskolai tananyag részét képező nyálkagomba azon teremtmények közé tartozik, amelyek a biológia iránt érdeklődőket leszámítva hajlamosak kiesni az emlékezetből, pedig nem ezt érdemlik, és ez a 2014-es brit dokumentumfilm szerencsére olyan fénytörésben mutatja meg a slime mouldot, hogy az áhítathoz nincs szükség úgynevezett tudományos beállítottságra.

A főleg fesztiválokon vetített – bár Angliában és Amerikában hagyományos forgalmazásig is eljutott – The Creeping Garden egyik főszereplője Mark Pragnell amatőr gombaszakértő, aki az előzetesbe is bevágott tételmondatával a téma egyik legizgalmasabb alapvetését fogalmazza meg, egyúttal olyan mélyen gyökerező rettegést kelt az emberben, mint mondjuk a lovecrafti Yog-Sothoth. A nyálkagomba ugyanis, ahogy Pragnell állítja, „Nem állat, nem zöldség, nem gomba, hanem… nyálkagomba.”

creeping07

A készítők érezhetően tisztában voltak vele, hogy olyan helyzetbe kerültek, mint egy magamutogató félkegyelműről trash realityt forgató producercsapat, akiknek alapvetően nem lenne túl sok dolga azon kívül, hogy betolják a kamera elé a főhősüket. Bár elsőre talán csak valami unalmas gombafélének tűnik, a filmet nézve kiderül, hogy a nyálkagomba szinte bárki mellé beállítva ellopná a show-t: az egyik megszólaló szerint negyven millió éve él a bolygón, és meglepően sokáig képes fennmaradni ellenséges körülmények között is, akár egy makacs kulturális folyóirat.

YouTube előnézeti kép

Ez az amőbaszerűen mozgó egysejtű sok másikkal összekapcsolódva úgynevezett szupersejtbe rendeződik, hogy egyetlen sejtfalon belül több ezer vagy akár millió sejtmaggal közlekedjen, és óránként nagyjából egy centimétert halad. Jellemzően erdős területeken él (nálunk is, mint arról a Botanikai Fórum közelmúltban közzétett észlelései tanúskodnak), gyakran korhadó faanyagon, és többnyire a rothadó növényzettel táplálkozik, de különösen kedveli a zabot, sőt a zabkását is.

Egyik legnagyobb erőssége a tájékozódás: erre a film is szolgáltat példát, az ugyanakkor nem hangzik el benne, hogy a kétezres évek végén egy magyar-japán kutatócsapat egy kezdetleges labirintussal tesztelte a nyálkagomba útkeresési technikáját, és Ignobel-díjjal jutalmazott kísérletükből kiderült, hogy az élőlény mindig a lehető legrövidebb utat választja.

creeping00

Ha alaposan megfigyeljük a filmben megszólaló embereket, észre fogjuk venni, hogy a tekintetükben nem csak – a fokozottan rétegtémával foglalkozó kutatóktól már-már elvárható – szelíd téboly lüktet, hanem annak tudata is, hogy valami igazán rendkívülire bukkantak: egy titkokkal teli, idegen akaratra, amely itt él velünk, szinte karnyújtásnyira tőlünk. Nem csoda, hogy a nyálkagomba már meglehetősen korán felkeltette a filmkészítők figyelmét: 1931-ben a neves angol természetkutató, F. Percy Smith Magic Myxies címen forgatott róla tízperces dokumentumfilmet.

Számos sajátos vonása mellett az egysejtűvel kapcsolatos legsokkolóbb tény az, hogy ugyan nincs sem agya, sem idegrendszere, mégis képes a döntéshozatal, az emlékezés és a tanulás egyszerű formájára, és ha valami, ez tényleg végtelenül izgalmas dokumentumfilmes alannyá teszi.

creeping06

A The Creeping Garden azonban viszonylag hamar rácáfol arra az előfeltevésre, hogy ez a téma kizárólag tudósok figyelmét keltheti fel, a film egyik központi interjúalanya ugyanis az élőlényekkel gyakran dolgozó képzőművész, Heather Barnett, aki körültekintő tájékozódás és kísérletezés óta grafikákat, animációkat és installációkat készít a nyálkagombával. A példamutatóan elhivatott Barnett különböző tevékenységeivel úgy kebelez be újabb és újabb területeket, akár kedvenc élőlénye: többek között TED-előadást tartott a témáról, The Slime Mould Collective néven komoly aktivitást mutató, folyamatosan bővülő nemzetközi közösséget alapított tudós és laikus érdeklődőknek, egy rotterdami biodesign kiállításon pedig performanszot szervezett sok ember bevonásával, vagyis jó néhány módon hitet tett amellett, hogy a nyálkagomba több lehetőséget rejt magában, mint elsőre hinnénk. És távolról sem egy hóbortos művész súlytalan hobbijairól van szó, a filmben megszólaló emberek ugyanis világossá teszik, hogy a nyálkagomba különleges pozíciót foglal el, a vele kapcsolatba lépő tudományos (és művészeti) területek között megtaláljuk például a robotikát is.

creeping05

Könnyű lenne azt gondolni, hogy aki valamilyen igazán emlékezetes érzéki élményt remélve lát neki egy tudományos dokumentumfilm megtekintésének, az csak pofára eshet, de a The Creeping Gardent nem lehet ennyivel letudni. Eleve nehéz szó nélkül elmenni az időnként megszólaló zenei aláfestés mellett: minimalista kísérleti elektronikát hallunk (a chicagói experimentál közegéből érkező Jim O’Rourke-tól), de egyáltalán nem olyat, amilyenre levegőtlen alternatív klubokban lehet dülöngélni, ehhez túlságosan is kísérteties, vagyis hibátlanul illeszkedik a film képsoraihoz.

Persze a készítők érthető oknál fogva nem tettek erőfeszítéseket valamiféle rendhagyó formavilág megteremtésére, de a produkció olyannyira káprázatos felvételeket tartalmaz, hogy még az is teljesen jogos, hogy egy róla szóló netes cikkbe valaki kizárólag azért ír bele néhány, egyébként funkciótlan sort, hogy helyet csináljon még egy illusztrációként szolgáló képnek:

creeping03

Bár a fenti erényei sem lebecsülendők, azt is érdemes kiemelni, hogy a The Creeping Garden legalább kétféleképpen nézhető. Ismeretterjesztő dokumentumfilmként is tekinthetünk rá, de neki lehet vágni a kísérleti filmek szerelmeseiként is: a nyálkagombát megjelenítő szuperközelik, mikroszkopikus felvételek és time-lapse képsorok akkor is megigéznek másodpercek alatt, ha az éppen elhangzó információkra nem is figyelünk oda. Ez a leggyakrabban sárga teremtmény a maga lassú, méltóságteljes pulzálásával nem igazodik senki más ritmusához, csak a sajátja szerint halad, sci-fikben látott, idegen civilizációkat idéző formavilága pedig azt is indokolttá tenné, hogy a film jóval hosszabb felvételeket szenteljen neki. Mindenesetre bárhogy is nézzük, nem vitás, hogy a The Creeping Garden élethosszig tartó nyálkagomba-rajongást olthat bele az emberbe, de a maradandó esztétikai élmény azok számára is garantált, akikben valamiért mégsem alakul ki a kötődés.

Címke: ,

corallead0

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

hgw00

KRITIKA

peterandthefarm00

KRITIKA

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

figueroa00

KINO LATINO

© 2015 A Ticklish Tale Limited

KRITIKA

behemoth01

KRITIKA

chefstable_00

LÁNCREAKCIÓ

Tattoo

Rövidfilm

pshmaster

TRAILERPARK

477811689_640

HARDCORE

cobain

PRIZMATUBE

korine

PRIZMATUBE

nympho

LISTA

banksylead

TRAILERPARK

21ylead

TRAILERPARK

caveprofil

EXKLUZÍV, magazin

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA

vivian_maier

ESSZÉ