corallead0

KRITIKA

Eddig nem is tudtad, de a korallok viszik pusztulásba a bolygót

Roboz Gábor

2017/08/14

Megrázó dokumentumfilm egy közös ügyről.

Szép fiatalok mulatoznak egy trópusi térségben horgonyzó bulihajón, szól a zene, isteni a hangulat, mindenki önfeledt. Fel sem tűnik senkinek, amikor egyszer csak kimászik a vízből a fedélzetre egy búvárruhás fickó, kezében egy furcsa kamerával, átkel a táncolók között, és besétál egy hátsó helyiségbe. A képsorokat kísérő narrációban a férfi megfogalmazza akkori gondolatait, amelyek szerint épp egy katasztrófa zajlik a hajón lévők talpa alatt.

Akinek vannak kétségei a dokumentumfilmek valóságformáló potenciálját illetően, annak elég felidéznie az Al Gore nevével fémjelzett Kellemetlen igazság (An Inconvenient Truth) esetét, amelyre 2006-os bemutatója óta a klímaváltozás – vadiúj, kísérleti nevén “időjárási szélsőségek” – témájának legeredményesebb mozgóképes feldolgozásaként hivatkoznak. A propagandafilmnek is tartott produkció nagyjából annyira kényezteti a szemet, mint egy öltönyös ember PowerPoint-prezentációja: nem is esztétikai érdemeiért kapott annak idején Oscar-díjat, a döntéshozók nyilván abban látták meg az értékét, hogy a film szélesebb nyilvánosságban tudott párbeszédet generálni a globális felmelegedés ügyéről. Az egykori amerikai alelnök a film idei folytatásában már jóval látványosabb képsorokon, a személyes küldetése hősiességét is alaposan kidomborító An Inconvenient Sequel: Truth to Powerben folytatja környezetvédő tevékenységét, ugyanakkor a film hangvételének optimizmusát valamelyest árnyalja, hogy az utólag hozzászerkesztett epilógus dokumentálja Amerika júniusi kilépését a párizsi klímaegyezményből.

Az Özönvíz előtt (Before the Flood) natgeós produkciója gyakorlatilag ugyanarra vállalkozik, mint a Gore-dokuk, csak egy megnyerő politikus helyett egy jó szándékú szupersztárral a főszerepben, és a film élvezeti értékén felbecsülhetetlenül sokat dob, hogy a különböző szakértőket megszólaltató DiCaprio a legtöbb beszélgetést olyan arckifejezéssel csinálja végig, mintha csak pillanatokra lenne a nietzschei örök visszatérés sokkoló fogalmának megértésétől. A rosszmájúságon túllépve persze tagadhatatlanul nemes vállalkozás egy híresség részéről, hogy milliókat megszólító nyelven hívja fel a figyelmet egy mindenkit érintő problémahalmazra, a tavalyi produkció ugyanakkor ebből következően inkább csak amolyan gyorstalpalóként funkcionál.

coral01

Másfél-két órás játékidőben beszélni egy szétszálazhatatlanul komplex – gazdasági-politikai érdekkonfliktusokat és tisztán földrajzi folyamatokat egyaránt magába foglaló – globális ügyről bizonyos értelemben hasonlóan bukásra ítélt vállalkozás, mint amikor ambiciózus hollywoodi iparosok több ezer oldalas regényciklusokat próbálnak egy-két játékfilmbe belesűríteni. Az utóbbi időben persze olyan alkotók is felbukkantak, akik már dokumentumfilmjük címével világossá teszik, hogy még az objektivitásra törekvés látszatával sem akarnak fárasztani senkit, jó példa erre A nagy globális átverés (The Great Global Warming Swindle) az egyik oldalon és a Greedy Lying Bastards a másikon. Lényegesen kreatívabb módszert talált a fenti probléma feloldására Luc Jacquet, aki az Ég és jég között (La glace et le ciel) készítése során arra jutott, hogy annyira mégsem érdekes a téma kulcsfontosságú sarkkutatójának bemutatása, ha egyszer a csúcsra járatott stilizációval sokkal több nézőre és talán díjátadó bizottságra lehet hatással.

A klímaváltozással foglalkozó egészestés dokumentumfilmek száma az elmúlt bő tíz évben jócskán megugrott (más kérdés, hogy ezek gyakran nagyon kis, akár csak szakmai közönségig jutottak el), és természetesen feldolgozták a témát különböző ismeretterjesztő tévésorozatok egyes epizódjai is. A kérdéskört kellően árnyaltan ugyanakkor csak több évados szériák tudnák feldolgozni, amelyek elég teret biztosítanának nem csak a különböző hozzáértők, hanem a probléma minél több vetülete számára, de amikor még a Twin Peaks harmadik évadának is megrázóan alacsonyak a nézettségi adatai, vélhetően keveseket ültetne szezonokon át a képernyő elé egy klímakrízises dokusorozat.

coral08

A kílmaváltozás dokumentumfilmes ábrázolásmódja kapcsán ráadásul attól sem lehet eltekinteni, hogy a szóban forgó diskurzus időnként dogmatikus gondolkodásmódok összeütközésévé merevedik, ahol a felmelegedést illetően (szinte) mindenért az emberi tevékenységet kárhoztatók moralizálása találkozik az egész problémát humbugnak tartó klímaszkeptikusok legyintésével. Természetesen csábító az úgynevezett 97%-os többséget képviselő, számtalan bizonyítékot felmutató tábor felé hajlani (még ha a prognózisaik gyakran arról is szólnak, hogy a legtöbb érdemi teendővel már rég elkéstünk), de mint egy magyar tudóssal készült, néhány évvel ezelőtti interjúból kiderül, az is előfordulhat, hogy egy a klímamodellt megrengető tudományos beszámolót – amelynek lényege, hogy “a jelenlegi globális felmelegedés nem üvegház-melegedés” – a szerző saját közege sem hajlandó elfogadni pusztán azért, mert szembeszegül az uralkodó paradigmával.

coral0000

Aki pedig laikusként próbál választ találni a téma kapcsán felmerülő kérdésekre, ezúttal is azzal szembesül, hogy a mainstream média természeténél fogva hajlamos a riogatásra és egyszerűsítésre, és arra, hogy elzárkózzon egyes bonyolultabb kérdések taglalásától. Azzal az állítással tényleg csak a homokba dugott fejjel vitatkozók nem foglalkoznak, hogy a globális felmelegedés felgyorsulásában jelentős szerepet játszik az emberi tevékenység, és hogy bizonyos változások megvalósításával (mint az áttérés a megújuló energia használatára) lassítható lenne a folyamat. Ugyanakkor a nem vagy csak kevéssé szakmai tájékoztatás – történjen az újságcikk vagy dokumentumfilm formájában – ritkán tér ki olyan kérdésekre, mint a nap- és a vulkanikus tevékenység szerepe a klímaváltozásban, ez utóbbi ciklikus, már-már hektikus természete (annak figyelembe vételével, hogy jelenleg egy eljegesedési időszak melegebb fázisában járunk, sok moralizáló hozzászóló adós marad), a bűnbakkereső gondolkodás hamar eljut a felfokozott szénkibocsátásért felelőssé tehető nagytőkések hibáztatásáig, és nem megy bele részletesen, a bolygó klímatörténetének ismeretében mennyire indokolt a mostani korszak eseményeire vegytiszta pánikkal reagálni, vagy mennyire lenne észszerű finomítani a végletesen pesszimista állásponton. Hogy a jelenlegi helyzet rossz, az pont olyan nyilvánvaló, mint hogy a teljes kép megismeréséhez egy filmes oldal rövid cikke nagyjából semmit sem tehet hozzá, az viszont nem ennyire egyértelmű, hogy tényleg kilátástalan-e.

coral02

A téma feldolgozására vállalkozó dokumentumfilmesek tehát igazán csak akkor tudnak a lehetőségekhez mérten sikeresen eljárni, ha egy részproblémára koncentrálnak, és kihasználják, hogy a túl sok tényező miatt hamar emészthetetlenül absztrakttá váló kérdéskört valamilyen kiugróan látványos jelenségen keresztül mutathatják be. A felmelegedésről is hírt adó napi sajtóban csak az nem talál ilyeneket, aki nem keres: négy nap alatt eltűnő bővízű folyótól leszakadt ezermilliárd tonnás jégtömbig ijesztő változások egész soráról lehet olvasni, és egy dokumentumfilmes akkor jár legjobban, ha azt ragadhatja meg, hogyan lesz a gyönyörűből iszonyú.

A stanfordi antropológushallgatóból valahol menet közben operatőrré, majd rendezővé lett Jeff Orlowski idei dokumentumfilmjének készítésekor pontosan ezzel szembesült, bár előző produkciójának forgatása már fizikai és lelki kihívásokra egyaránt felkészítette. A 2012-es, több tucat díjjal kitüntetett Chasing Ice-nál a természetfotós James Balog csapatának tagjaként ellátogatott a Föld számos pontjára, time-lapse felvételeket rögzíteni különböző gleccserek olvadásáról-eltűnéséről, hogy aztán a kész anyagot bizonyítékként használhassák a klímaváltozás valósága melletti érvelésnél.

A Netflixen július óta elérhető Chasing Coral nem csak címében rímel a korábbi filmre, az alkotók ezúttal is távoli helyszíneken forgattak lélegzetelállító felvételeket kínkeserves nehézségek árán. A film egyik központi alakja az a Richard Vevers, aki reklámszakemberi karrierjét hátrahagyva kezdett komolyabban foglalkozni a klímaváltozás problémájával, és éppen Orlowski korábbi filmje adta meg számára a kezdőlökést, hogy részt vegyen a korallkrízis mozgóképes dokumentálásában. A később óceánvédelmi ügynökséget alapító férfiról percek alatt kiderül, hogy az ügy mellett azt is szereti, ha veszi a kamera, de a filmben mindannyiunk szerencséjére nagyobb szerephez a magát “coral nerd”-ként bemutató Zackery Rago, a csapat egyik videósa, aki a kamerák előtt is megjelenő operatőr-rendezővel karöltve járja be a fél világot, hogy tudósítson a helyzetről.

Történetesen Vevers az, aki kimászik a vízből a bulihajó fedélzetére, ahol a talpuk alatt zajló katasztrófáról mit sem sejtő fiatalok buliznak, de persze bármennyire is elkerülhetetlenül hősökként jelennek meg a filmben szereplő alkotók – a korábbi produkcióhoz hasonlóan ezúttal is rendkívüli technikai-logisztikai nehézséget jelentett a speciális, strapabíró kamerák kifejlesztése és elhelyezése, és ez a film sem hallgatja el a kudarcokat -, mindegyikük személye huszadlagos jelentőségű.

coral04

Chasing Coral a több ezer polipból álló állatok rövid bemutatása során nyilván nem hagyja ki a ziccert, hogy káprázatos felvételeket mutasson a címszereplők saját külön világáról, amely gond nélkül megszégyenítene képzeletgazdag fantasyírókat és talán még egyes nyálkagombákat is. A film ezt követően nagyrészt arról a napilapok által is dokumentált jelenségről tudósít, amelynek során a korallzátonyok jelentős része – köztük a Nagy Korallzátony – elpusztult vagy legalábbis pusztulásnak indult, így az elmúlt harminc évben a Föld koralljainak felét elvesztettük. Az egyre több helyszínen megfigyelhető, fehéredésnek nevezett folyamat a vízhőmérséklet egy-két fokos emelkedésének hatására kezdődik el, ez a lázhoz hasonló, stresszhelyzetre adott reakció jelzi a “tengermélyi felhőkarcolók” közelgő végét.

Elég fél órát megnézni a filmből, és megértjük, miért nyilatkoznak a kamerák előtt megszólaló tengerbiológusok teljesen összetört szívvel: a korallok nem egyszerűen az alapját biztosítják a tengeri élővilágnak (mint a fák az erdőnek), meghatározva az ottani ökoszisztéma negyedének életét, hanem közvetve több száz millió ember munkáját és életét is befolyásolják, az étkeztetésen és a turizmuson át a gyógyszeriparig, sőt egyes területeken automatikusan újjáépülő hullámtörőket alkotva még a mesterséges gátaknál is megbízhatóbb védelmet nyújtanak.

coral05

Ahhoz képest, milyen következményekkel járó krízisről van szó, és hogy a Chasing Coral készítőit milyen kötelességtudat hajtja, mértéktartó hozzáállással dolgoznak, tartózkodnak a riogató hangvételtől: sem túl hosszan kitartott pillanatokkal, sem felfokozottan drámai kísérőzenével nem gyötrik a közönséget. Sejthetően abból az alapállásból indultak ki, hogy az előtte-utána felvételek ütköztetése, lenyűgöző alanyaik pusztulásának képsorai önmagukban is épp elég súllyal bírnak ahhoz, hogy különösebben rá kellene erősíteniük, még inzertként bevágott adatokat is alig használnak. Az agresszíven bűntudatkeltő retorikát is kerülik, és a jövőre vonatkozó prognózissal is visszafogottan bánnak, épp csak azt említik meg, hogy a jelenleg ismert adatok alapján a világ koralljainak döntő többsége el fog pusztulni a következő harminc év során.

Bár a film részproblémát tárgyal, az a kritika valamelyest ebben az esetben is megállja a helyét, ami a klímaváltozást feldolgozó dokumentumfilmeknél gyakran felmerül. Mintha kötelező lenne igazodni a másfél órás játékidőhöz, a Chasing Coral sem megy bele igazán részletesen a tudományos háttérbe, a tömeges fehéredést elintézi annyival, hogy nem természetes folyamat eredménye, nem tesz említést arról, hogy a hőmérséklet alakulásában mennyi tényező játszik közre, és nem foglalkozik azzal, mekkora esély van a fehéredési folyamat visszafordulására (mint egy, a bemutató után született hír beszámol róla, ez is előfordulhat).

coral06

Ez persze leginkább az alkotók elsődleges szándékával van összefüggésben: a Sundance-közönségdíjas film készítői úgy akartak megszólítani minél több nézőt, hogy fokozottan a dokumentumfilm valóságformáló erejében bíztak. A Chasing Coral végén helyet kapott a rendező felhívása a tömeges korallfehéredés világkörű dokumentálására (hogy az érintett területeken élő civilek a stábhoz hasonlóan vizuális bizonyítékot gyűjtsenek), de e nélkül is nyilvánvaló lenne, hogy a film mindenekelőtt a cselekvésre ösztönzés vágyából született: oktatási célokra használható, rövidebb változatok is készültek belőle, ráadásul a stáb kampányához csatlakozva ingyenesen is vetíthető.

Bár a készítők a lezárásban megengedik maguknak az óvatosan optimista hangvételt, a Chasing Coral egy éppen zajló ökológiai katasztrófa megrendítő dokumentumaként nem ragasztja át az emberre a bizakodást: a témával kíváncsian ismerkedő fiatalok képsorai előtt túl hosszú ideig kell szembesülnünk valami kivételesen gyönyörű haldoklásával.

Címke:

finders00

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

hgw00

KRITIKA

peterandthefarm00

KRITIKA

creeping04

KRITIKA

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

figueroa00

KINO LATINO

© 2015 A Ticklish Tale Limited

KRITIKA

behemoth01

KRITIKA

chefstable_00

LÁNCREAKCIÓ

Tattoo

Rövidfilm

pshmaster

TRAILERPARK

477811689_640

HARDCORE

cobain

PRIZMATUBE

korine

PRIZMATUBE

nympho

LISTA

banksylead

TRAILERPARK

21ylead

TRAILERPARK

caveprofil

EXKLUZÍV, magazin

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA