Nagy fehér táblán vezette Clive Owen, mennyi drogot lőtt be aznap

Jankovics Márton

2014/10/14

Hamarosan véget ér A sebész első évada. Clive Owen mesél a forgatásról és a sztoriról. 

Közhely, hogy manapság a sorozatok a szerzőiség és kreativitás új fellegvárai. Vonzerejüket az is jól mutatja, hogy a játékfilmek készítésétől visszavonult rendezők is sorra elcsábulnak a tévé nyújtotta lehetőségektől. Most nyilván épp Lynch és a Twin Peaks folytatása a legforróbb téma, de ne felejtsük el, hogy a napokban ér véget a kritikusokat lenyűgöző A sebész első évada is, melyet elejétől a végéig az a Steven Soderbergh rendezett, aki tavaly hagyta faképnél a mozifilmek világát – mivel egyre kellemetlenebbül érezte magát az ott uralkodó szemlélettől. A kritikusok által körberajongott sorozat kompromisszummentesen tárja elénk a múlt század eleji New York társadalmi és egészségügyi viszonyait. A karrierjét az utóbbi években csak őrlángon égető Clive Owen végre ismét sziporkázik Dr. John W. Thackery, a karizmatikus és zseniális, ám drogfüggő, rasszista és meglehetősen kiállhatatlan orvos szerepében.

A brit színész legutóbb az Indiewire-nek mesélt a forgatásról, mely hihetetlenül keménynek bizonyult Soderbergh megfeszített munkatempója, na és a karakter összetettsége miatt. Ám az már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy ez a szerep megéri a szenvedést. De vajon milyen véleménnyel van Dr. Thackeryről maga Owen? Az interjúból szemezgettünk:

Thackery sokszor viselkedik utálatosan. Nem volt nehéz őt olyan figurává tenni, akivel a néző azonosulhat?

Dehogynem, komoly kihívás volt. Pontosan ezért vállaltam el a szerepet. Az ilyesmi sokkal izgalmasabb, mint valaki olyat játszani, aki gyengéden kézen fogja a nézőt, és úgy vezeti végig a cselekményen, hogy alapvetően mindvégig überkedves és imádnivaló. Ez a fickó bonyolult, nehéz, esendő, és mindvégig arra késztet, hogy próbáld megérteni azt az utat, amelyen jár. Nem kell feltétlenül egyetérteni vele, vagy megbocsájtani neki; már az is baromi izgalmas, ha pusztán azonosulsz vele, és igyekszel felfogni, min megy keresztül.

Amúgy mi a személyes véleményed Thackeryről? Én speciel nem tudom eldönteni, hogy ő most akkor jófiú, rosszfiú, vagy csak lényegileg meghasonlott?

Összességében sosem címkézném fel őt a leegyszerűsítő „jófiú” vagy „rosszfiú” bilétával. A lényeg az, hogy itt egy hihetetlenül tehetséges fickó, aki zseniális orvos, és szenvedélyesen próbálja kitágítani az orvoslás határait, mely végső soron mindenkinek hasznára válik. De közben persze meghasonlott is, és megvannak a maga nem csekély problémái. Például drogfüggő, és meglehetősen arrogáns. De hát épp ez a nagyszerű ebben a figurában, hogy nála semmi sem világos.

És hogy tudtál egy ennyire komplex karaktert egy függő szemszögéből megközelíteni?

Steven [Soderbergh] forgatási módszere miatt szükségem volt egy nagy fehér táblára, melyet otthon állítottam fel, és ezen az összes epizód és jelenet fel volt rajzolva egy nagy grafikonra, mert máshogy képtelen lettem volna követni. És ennek a hatalmas grafikonnak egy jelentős részét a drogbevitel ábrázolása képezte. Mennyit lőtt be? Lőtt-e be egyáltalán? Túl sokat lőtt be? Hisz épp azért izgalmas drogfüggőt alakítani egy ilyen sorozatban, mert így minden jelenetben többről van szó annál, mint ami a felszínen történik. A figura energiáit és egyensúlyát teljesen meghatározza, hogy épp mit nyomott be magának, vagy miben szenved hiányt, és így egyetlen jelenet sem válhat unalmassá. De ehhez baromira oda kellett figyelnem, és állandóan képben lennem, hogy minden egyes pillanatban tisztában legyek vele, épp hol tart.

Mikor a 90-es évek végén berobbantál A krupiéval épp virágzott a független film. Most úgy tűnik, nehezebb a függetlenek sorsa, ám egyre több a lehetőség a tévé háza táján. Te ezt hogy látod?

Szerintem nem kétséges, hogy ez egy rendkívül izgalmas korszaka a televíziózásnak. Nagyszerűek ott a forgatókönyvírók, és mindenki megérezte, hogy maga a sorozat, mint forma biztosítja az időt a sztoriban és karakterekben való mélyebb elmerüléshez. Az igazság pedig az, hogy a rendezők és színészek mindig oda mennek, ahol a jó alapanyagot szimatolják. Stevent is a forgatókönyv csábította el, akárcsak engem. Őszintén szólva, nekem teljesen mindegy volt, hogy ez mozifilm vagy sorozat lesz, a lényeg, hogy veszettül jól volt megírva.

(A szöveg az alábbi interjú rövidített változata)

(Fordította és szerkesztette: J. M.)

Címkék: a sebész, clive owen, sorozat, steven soderbergh