délibáb

KRITIKA

Lehetne rosszabb, de akkor már nagyon rossz lenne

Mega Sára

2014/11/15

– hangzik el a Délibáb főhősének szájából a film közepe táján. Magas labda. – jut önkéntelenül eszembe, és azonnal elfog a lelkiismeret-furdalás. Hajdu a Macerás ügyek óta megingathatatlanul a kedvenc rendezőm. Az Off Hollywoodon kívül mindegyik nagyjátékfilmjét rengetegszer láttam, és így vagy úgy az összesért rajongok. A Bibliothèque Pascalnál, tudtam, hogy Hajdu révbe ért, sikerült neki univerzális szintre emelni saját magánmitológiáját, és megcsinálni azt a filmet, amiben stílus, forma és tartalom mágikus erejű szövetségre lép. Viszont a Délibáb hosszadalmas létrejötte körüli ellentmondásos hírek, a kiábrándult rendező gondterhelt nyilatkozatai, a film visszavont fesztiválszereplése baljóslatú ómenként kísérték a közeledő bemutatót.

Bár a sajtóvetítés csupán egy nappal előzi meg a film hivatalos bemutatóját, én szabadságot veszek ki, hosszú ideje várok erre a napra, nem akarok sietni, elkésni, mással foglalkozni. Igyekszem nem idegeskedni azon, hogy mialatt én elhelyezkedem a mozi bársonyfoteljében, a szerelő, aki épp életmentő műtétet hajt végre a 12 órával korábban földre ejtett laptopomon, hívogat és olyan sms-eket ír, hogy sürgősen kéne neki a gépem töltője. Miután elsötétül a terem, még három percig bírom, hogy a mellettem ülő nő nyomkodja a telefonját, aztán erőltetett nyugalommal megkérem, hogy tegye el.

Amikor megjelenik a klasszikus westernek főcímét idéző Délibáb-felirat, már hipnotikus állapotban meredek a vászonra.

Akárcsak a cím, a film nyitánya is azt sugallja, hogy Hajdu ismét különös tájakra, a valóság és fikció között húzódó bizonytalan határterületre kalauzol minket. Keskeny nyomtávú vonaton, száz éves masiniszta kíséri hősünket a pusztába vezető mesebeli nádason keresztül. Ahogy a kis vasút kanyarog a sűrű sásrengetegben, elfog a jóleső, ismerős érzés, amikor elbizonytalanodom abban, hogy álomkép-e, amit látok vagy csupán a nagyvárosi létformához szokott szememnek szürreális a lápvilág. De sajnos hamar véget ér a mágikus utazás, és a bundabotrány elől menekülő focista főhős előbb korrupt rendőrök, majd modern kori rabszolgatartók kezére kerül egy pusztai tanyán, ahonnan nincs szökési lehetőség.

délibáb1

Az első perctől érezhető, hogy Isaach De Bankolé figurája, a legtöbb Hajdu-karakter cizellált kidolgozottságával ellentétben, a messziről jött, hallgatag idegen bántóan egyszerű archetípusát testesíti meg. Hiányoznak a korábbi vívódó hősök: a rebellis Csató Imi, az egzisztenciális válsággal küzdő Játékos Demeter, a múltbeli démonokkal viaskodó Dongó Miklós vagy a sodródó és kiszolgáltatott Mona. Mindegyikük Hajdu-alakú árnyékot vetett. Hiába keresem ezt a figurát a Délibáb fekete focistájában, vagy a rabszolgává tett egykori gazdasszonyban. Hol van a paranoid helyi kiskirály kétdimenziós zsarnokkaraktere a Bibliothèque Pascal atyáskodó jétékmesterének ellentmondásos alakjához képest? Egyedül az eseményeket csendben szemlélő púpos kisfiú utolsó gesztusáról jut eszembe Hajdu, aki szereti a feje tetejére állítani a dolgokat.

De a rendezőtől megszokott és elvárt sajátos látásmód helyett a Délibáb erőltetett szimbolikával dolgozik.

Infantilis, rajzolt jelképek tagolják az elbeszélést fejezetekre, teljesen feleslegesen – talán attól tartottak, hogy valakinek elkerüli a figyelmét a fekete és fehér kéz egyesülésének szimbolikája? A történet a western toposzokra építkezve parabolikus jelentésért erőlködik. De a sematikus figurák és a kiszámítható cselekmény sem elmélyülni, sem absztrahálódni nem tud. Egy-egy jelenet ugyan képes visszaidézni a kezdeti álom-atmoszférát, például amikor a szökésben levő főhős a nádasban bolyongva hirtelen egy lomhán kérődző ökör társaságában találja magát, de ezeket az emelkedett pillanatokat magukkal rántják a sárba a délibáb-allegóriát sulykoló didaktikus részek (elég, ha Francis otromba foci-hallucinációjára gondolunk).

A Délibáb szemfényvesztéséből kivételesen nem volt kiábrándító visszatérni a multiplexek steril világába. Az érzéki csalódást nehezen fogom elfelejteni.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,