Szemed előtt sorban elvérzik a sok régi ismerős

Sepsi László

2014/12/07

Megnéztük a Sons of Anarchy utolsó előtti részét, és mélyen elgondolkoztunk az elmúlásról, készülve az elkerülhetetlen végre, ami kedd éjjel következik majd be.

A sorozatnézés szükségképpen mazochisztikus gyakorlat: már a pilot megtekintése magában hordozza a későbbi elválás ígéretét, az első stáblista extázisában benne rejlik az utolsó kínja. Az ismerkedés örömét néhány évad után felváltja a heti rutin, később a monotonitást csak a beiktatott évadszünetek ellensúlyozzák, minden ősszel fölvetve annak lehetőségét, hogy olyan lesz, mint a a második évad volt (mert mindig a második évad a legjobb), de ez nem történik meg.

A második évadot nem hozza vissza semmi, és az ötödik után minden perc agónia, csak halasztgatása az elkerülhetetlennek.

Mégis, mire megannyi reklámszüneten át eljutsz a hetedikig, és a szemed előtt sorban elvérzik a sok régi ismerős, szíved felsértett húsukkal együtt hasad.

Mert mindketten tudjuk, hogy az ötödik év után ki kellett volna szállni, és azt is, hogy épp ideje a következőnek.

Hiszen mindig jön következő.

Címkék: gyász, sorozat, szívfájdalom, vér

5 hozzászólás.

prizmafolyoirat szerint:

2014/12/08 - 10:11

Minden jó sorozat felsebzi a szívet. http://t.co/vWn90FRHhr
Renátó Kádár via Facebook szerint:

2014/12/08 - 10:21

Az egyik legjobb sorozat, minden hibájával együtt…
Nóra Zsigmond via Facebook szerint:

2014/12/08 - 11:06

Talán inkább anarchy, nem „anarhy”. És még talán inkább elgondolkoztunk, nem „elgondolztunk”. Köszi.
Kiss Limpár Éva via Facebook szerint:

2014/12/08 - 17:05

Ha Tig meghal, én is bőgni fogok
Lea Péter via Facebook szerint:

2014/12/08 - 19:38

hát meg készülve és nem be!

Szólj hozzá!

[spoiler title="Nézz bele!" open="0" style="1"] Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona [/spoiler]