2009/09/02
Az angliai Doncasterből származó, huszonhat éves rajzfilmrajzoló David Firth munkái az interneten jelentek meg először 2002-ben, azóta – többszöri elutasítást követően – a BBC Four több alkalommal is játszotta kísérleti jellegű animációit. Egyfelől sötét tónusú, akasztófahumort erőszakképekkel vegyítő rajzfilmeket készít, ilyen például a Salad Fingers sorozat, a Spoilsbury Toast Boy című kétrészes alkotás vagy az egyik legújabb, Dog of Man nevezetű hátborzongató animáció.
Ezek az abszurd filmek a különféle minőségek számos érzékeny árnyalatát képesek egybefogni: a vérfagyasztó horror-hatáselemek keltette borzongást át meg át járja például valami bántóan gyermeteg humor – hogy csak két példát mondjunk.
Bizonyos rajzfilmjei kifejezetten szarkasztikusak, és célzottan harsány kultúrkritikus attitűddel lépnek fel – ennek legillusztrisabb példája a Firth által kitalált szertelen rajzfilmrajzolói alteregó, Jerry Jackson animáció-epizódjai. Miután a Salad Fingers epizódokat a BBC Four visszautasította, az ügyefogyott és kapkodó Jerry is megrajzolta a maga salátaujjú barátját, amely a televíziós csatorna számára alkalmasnak tűnt a sugárzásra.
A legtöbb alkotásának közös jegye, hogy a szavak kitüntetett helyet kapnak a képi megformáltságban: mozgó, szereplő anyagokként lebegve jelennek meg az őket kiejtő karakterek körül, akik vagy szélsőséges módon roncsolt és infantilis nyelvet beszélnek (Jerry Jackson) vagy egy meseien pallérozott és smokk beszédmódban nyilvánulnak meg (Salad Fingers), amely intellektuális kifinomultság végül hallucinatív brutalitással fonódik össze.
Firth összes munkája megtekinthető a weboldalán: www.fat-pie.com
Címkék: animáció, horror, kísérleti film
Partnereink
ijesztően zárt és hihetetlenül szomorú szerzői világ. függőséget okoz!
egyébként milyen is az a hallucinatív brutalitás?
és nem csak a zártsága miatt ijesztő :) Viszont tényleg nagyon markánsak a szerzői jegyek – félreismerhetetlen. kb. 2004-óta figyelem a honlapját, úgyszólván tényleg sorozatként láttam az összetartozó rajzfilmeket. Már akkor is nagyon világos víziója volt a srácnak, s azóta ez csak kristályosodik. most a hallucinatív brutalitásról. Nézd meg az egyik legkorábbi munkáját a Milkmant: http://www.fat-pie.com/milkman.htm szerintem itt még ingadozik, mert ez történetmesélői, s ennélfogva a világ koherenciájában, legyen az bármilyen őrült van valami valószerűség. Ez a többiből már hiányzik, itt az erőszakképeknek egészen más a státusza; nagyon gyalogosan fogalmazva, nem tudni, kinek a fejében történnek a dolgok, avagy azon kívül a „világban” zajlanak-e az események. s talán ennek a seholföldjének a megnyilvánulásai a „világban” is megjelenő, repkedő szavak…