A MONSTER OF THE WEEK eheti szörnye ismét megfosztja méltóságától a filmtörténet egyik legrettegettebb monstrumát, bár ezúttal nem egy gyerekfilmben hibernált és domesztikált rémről van szó, hanem egy mai napig rémisztő figura, az Alien tisztelettudóan kivitelezett, de humorral átszőtt vendégszerepléséről az elsősorban felnőtteknek szánt animeszéria, a Cowboy Bebop Toys in the Attic^[1] című epizódjában. A tovább gombra kattintva megtekinthetjük, hogyan költözteti át a televízió a mozi jeges borzongását a nappalinkba, sőt a konyhánkba, amikor a viszonylag ritkán realizálódó „lehet, hogy egy borzalmas szörny lakozik az űrben” problémakört felcseréli a mindenki által megélhető „valószínűleg valami rettenetes dolog lakozik régen takarított hűtőnkben” megállapításra.
Az epizód eredeti nyelven, angol felirattal látható.

A legtöbb hosszan futó sorozatban előfordul egy-egy ajándék-epizód, amely jellemzően kiforgatja a széria addigra már bevált szabályait és ilyen módon a karaktereikbe és történetsémáikba belefáradt forgatókönyvírók levegőhöz, a sorozatért rajongó közönség pedig kultikussá emelkedő, belső poénoktól, utalásoktól hemzsegő epizódhoz jutnak. Ilyen a lassan hagyománynak tekinthető musical-epizód (vagy egyéb vendégzsáner) a különböző, egészen más műfajú sorozatokon belül (Buffy, a vámpírok réme, Így jártam anyátokkal), vagy az a megoldás, amikor egyetlen rész erejéig a sorozat egyik népszerű mellékszereplőjét teszik meg főszereplőnek. Az ajándék-epizódokban a humor forrása sokszor a sorozat saját műfaja és az idegen zsáner közötti kontraszt, ami a nagyjából egy műfajra koncentráló amerikai sorozatok esetében egy-egy markáns filmcsoport kódjait érinti. Teljesen más azonban a helyzet azokkal a Japán határain túl is kult-státuszba emelkedett anime-sorozatokkal, amelyek eleve négy, öt, hat zsáner kliséit mozgósítják folyamatosan (Hellsing, Trigun, Blood +, Full Metal Panic, Elfen Lied).

A Cowboy Bebop egy posztapokaliptikus science fiction közegben játszódó történet négy (Ein, a kutya figyelembevételével öt), a társadalmi hálón kívül álló galaktikus fejvadász kalandjairól, akik közül is Spike emelkedik főszereplővé, hozzá kapcsolódik a sorozat nagyobb ívű cselekményszála. Bár a környezet sci-fi-re hajaz, a címben is megjelenő western-utalás a szüzsé alaphelyzetében is feltűnik, hiszen a vérdíjakat hajhászó fejvadászok figurája western-találmány; de ehhez a zsánerhez tartozik a párharcok sokasága (pisztollyal, vagy – japán rajzfilm lévén – puszta kézzel), egyes jelmezek, és egyes figurák is (pl. az indián jós, akit Spike többször is felkeres, illetve Spike lóháton közlekedő alteregója, Andy). A sorozat hangulatát és ritmusát azonban jellemzően a film noir stílus adja, ehhez kapcsolódik a kiábrándult világkép, a főhős szerelme egy femme fatale iránt, a folyamatos dohányzás, a szexualitás bátor ábrázolása és a jazz kiemelt használata. A nagyszámú popkulturális utalások intellektuális humorát a tökéletesen infantilis, és vulgáris viccek oldják fel, amelyek elsősorban Ed figurájához kötődnek, így ütközik a midcult és a szolgaian közönségbarát humor. Spike múltjában a gengszterfilm kísért, jelenét az utaztató kalandfilmes szabályok alakítják, sorsát pedig a noir melodráma pecsételi meg. Ám míg bejárja a műfajok hosszú kavalkádján át vezető útját, kénytelen rövid időre megismerkedni egy Terry Gilliamet idézű szürreális álomvilággal (Mushroom Samba), illetve több horrorfilmből származó monstrummal (Sympathy for the Devil, Toys in the Attic, vagy az őrült sorozatgyilkos és az ijesztő bohóc-robot figurát is használó Pierrot le Fou).

A Toys in the Attic (a sorozat hagyományainak megfelelően az epizód címe dalcím, ebben az esetben az Aerosmith-től) horrorparódia, elsősorban A nyolcadik utas: a Halál kifigurázása, bár egyértelmű utalásokat tesz a Star Trek: Űrszekerekre^[2] és a 2001: Űrodüsszeia ^[3] kultikussá vált jeleneteire. Az Alien-utalások a cselekményben és a grafikus megjelenítésben is utolérhetőek. A szellőzőrendszerben bujkáló szörnyeteg egymás után csap le a hajó legénységére, míg végül már csak Spike marad, hogy szembenézzen vele; közeledését sokszor jelzi a mennyezetről csepegő fekete folyadék, és bár a lény maga csak egy formátlan fekete massza, támadáskor egyértelműen csápokat használ. Amikor Spike vadászatra indul a szörny ellen, éppúgy zárja el az űrhajó egyes részeit, hogy bekerítse, mint ahogyan Ripley is tervezte A nyolcadik utas… egyik jelenetében; sőt, az ajtók működése és alakja is nagyon hasonlít a filmben használtakhoz. A konkrétan a filmhez kapcsolódó utalásokon túl a szaksajtó kifigurázására is szakítanak időt az alkotók: ugyanis egyes vélemények szerint az Alien-figura tekinthető a rák, illetve az AIDS metaforájának ^[4], az epizódban bemutatott monstrum pedig szintén rák-eredetű, csakhogy nem a betegséghez, hanem az állathoz van köze, ugyanis ő Spike régi rákvacsorája, amelyet egy évre a hűtőben felejtett.

A Cowboy Bebop találkozása a horrorral ebben az esetben egy önreflexív entellektüel paródiában oldódik fel; a teljes széria szempontjából az epizód zsákutca, a nagyobb ívű sztori szempontjából érdektelen, hacsak nem fogadjuk el azt az egyébként fennálló lehetőséget, hogy hőseink meghalnak az epizód végén, derékba törve a történetet az évad közepén.  Így az epizód többszörösen is kiemelt pozícióba kerül, annak ellenére, hogy a fő cselekményszálhoz nem kapcsolódik: részben főhajtás a science fiction legnagyobb filmjei előtt, tele filmőrülteknek való utalásokkal, részben pedig fenntartja a lehetőséget, hogy ellehetetleníti a sorozat folytatását, tehát a széria végére került leszámolás Spike nemezisével valójában meg sem történhet; a történetvezetésnek ez az egyenesen pofátlan módja az, ami végképp komolytalanná teszi az epizódot.