Az egyetlen vagy túlnyomórészt egy helyszínt használó thrillerek esetében hatványozottan felértékelődik a tehetséges színészek és a feszes forgatókönyv szerepe, és feltűnőbb az esetleges mellébeszélés. Az efféle, jobbára kevés szereplőt mozgató és szűk időkeretet alkalmazó filmek – mint például A fülke és a Cukorfalat – kivételesen jól illusztrálják a műfaj elsődleges funkcióját, és a sikerültebb darabok különösen intenzív feszültségélményt nyújtanak a befogadó számára. J Blakeson első nagyjátékfilmjével azt igazolja, hogy tökéletesen ismeri a zsáner hatásmechanizmusát, és mindig egy lépéssel a néző előtt jár: a jól megtervezett és persze rosszul alakuló emberrablást bemutató The Disappearance of Alice Creed (2009) remekül példázza, hogy az igazán jó thriller-rendező teljhatalmat gyakorol a közönség tagjai felett.

A mindenféle párbeszédet nélkülöző (akár Jules Dassin 1955-ös Rififijének néma heistját is felidéző) expozíció után a brit író-rendező az elrabolt nő fogva tartásának helyszínéül szolgáló lakás terébe sűríti az eseményeket. Az egymást érő fordulatokkal bűvészkedő forgatókönyv a két emberrabló és az áldozat interakcióinak ábrázolására koncentrál: Blakeson láthatóan teljesen tisztában van azzal, hogy a felvázolt szituációban rejlő feszültség kiváló alapot biztosít, amire a drámai töltet erősítése helyett pontos suspense-jelenetekkel érdemes építkezni – ellenben a valamelyest hasonszőrű magyar próbálkozásokkal, mint Daniel Young Szobafogsága és Köves Krisztián Károly Halálkeringője. A karakterek jellemét és hátterét csak fokozatosan felskiccelő rendező mindössze azt teszi, amit az általa választott szűk mozgástérben tehet: a játékidő egyetlen percét sem vesztegetve az információ-adagolásra és a hatalmi viszonyok folytonos változtatására fókuszál, hogy minél tovább a markában tartsa a nézőt.

Blakeson alacsony költségvetésből forgatott remekműve precíz képeit és hatásos zenéjét tekintve is vérprofi munka: bár régóta ismert fogásokkal dolgozik, az egyszerűségében is nagyszerű címmel ellátott The Disappearance of Alice Creed gyönyörűen szemlélteti, hogy az értő kezek forradalmi újítások nélkül is csodákra képesek.