My_Perestroika_Film_still_21300

KRITIKA

Elmehet Gorbacsov a francba! (Robin Hessman: Az én peresztrojkám)

Orosz Anna Ida

2011/04/11

„Hétévesen vöröskendős, fehéringes úttörő egyenruhámban a Vörös téren felállva üdvözlöm Brezsnyev bácsit és a pártot, Reagan bácsit pedig világbékére intem; tizenhét évesen sörényes fejjel csövezek a Vörös téren, teszek Gorbira és a hülye pártjára, undorodom mindattól, ami itt van, legjobb volna meghalni; huszonkét éves vagyok, le a rohadt kommunistákkal! eljött a szabadság órája! eufória!; negyvenéves vagyok, itt ez a Putyin, undorodom, de meghalni? minek…”[1] Az én peresztrojkám öt, a hetvenes-nyolcvanas években a vasfüggöny mögött a Szovjetunióban felcseperedett moszkvai lakos életébe pillant be, és eleveníti fel velük „alulnézetből” az elmúlt negyven év alatt átélt történelmet.

A ma negyvenes évei elején járó oroszországi generáció tagjai még tisztán emlékeznek a hetvenes évek agymosó szlogenjeire, amikor óvodásként az Internacionálét a tévé előtt is felállva énekelték, a világbéke érdekében leveleket adtak fel a gonosz imperialista nyugat fővezérének, Reagan bácsinak, az iskolába pedig mindenekelőtt azért jártak, hogy a dicső Szovjetunió dolgozó népének a munkában élenjáró tagjaivá válhassanak, akikre méltón büszke a párt.[2] Lázadó tinédzserként a rendszer rohadását is látni engedő „peresztrojkás” világban találták magukat, amikor a Vörös téren már nemcsak november 7-én lehetett (azazhogy kellett) felvonulni, hanem a rendszerellenes punk-rock őrjöngés is megengedett volt, miközben az üzletekben egyik napról a másikra kiderült, hogy nincs mivel feltölteni a polcokat. A Szovjetunió ’91-es összeomlásakor érzett eufóriát hamar feledtette a jelcini demokratizálódás nyögvenyelőssége, amikor pedig Putyin ma ismét a középiskolai történelemoktatás centralizálódásának (kilúgozásának?) igényéről beszél az esti hírekben, a film kisgyerekes szülő főszereplői előtt saját gyerekkoruk álságos világa rémlik fel.

Robin Hessman, Az én peresztrojkám debütáns rendezőnője a filmben saját generációja „keleti” tagjait faggatja a Szovjetunióból Orosz Szövetségi Köztársasággá avanzsált ország elmúlt negyven évének élményeiről. Hessman, aki nyolc évet élt Moszkvában, ahol a kilencvenes években filmrendezőként végzett az állami egyetemen és tévés műsorszerkesztőként dolgozott, nem egy nyugati turista kívülálló idegenkedésével, hanem az Amerikából átköltözött jó barátként ül le a film főszereplőinek konyhaasztalához, látogat el velük a munkahelyükre, kíséri el őket vacsorázni a sarki pizzériába, vagy vendégeskedik a tóparti nyaralóban. A szereplők ugyan a kommunista államvezetés az egyének egalizálására törekvő nevelését kapták az oroszországi rendszerváltozás előtt, a vállaltan non-konformista nézeteket valló középiskolai történelemtanár házaspár, az Oroszországban szingliségével egyedülálló nő, az utcazenészként pénzt kereső muzsikus vagy a francia luxus férfiruhabolt tulajdonosa ma mégis a társadalom atipikus, tehát nagyon is kívülálló tagjaiként reflektálnak életükre; ez pedig végső soron záloga annak, hogy a film szakértő kommentátor és/vagy narrátor nélkül tud átfogó képet adni egy generáció közérzetéről, amibe kéretlen-kelletlen, minduntalan betüremkedik a politika.

YouTube előnézeti kép

A film az idén tizennyolcadik alkalommal elstartolt Titanic Filmfesztivál Filmdokk elnevezésű szekciójában látható.

Footnotes    (↵ returns to text)
  1. A film szubjektív monológ-szinopszisára Patrovits Tamásnak a 2010-es „életREklám: 20 év szabadság!?” címet viselő egyperces filmpályázatra készült rövidfilmje, a Bulvárhírek a diliházból rímel a maga szűk hatvan másodpercével, amely a rendszerváltozás óta eltelt húsz év őrületének hasonlóan zanzásított impresszióját adja Magyarországról.
  2. Az úttörők és kisdobosok szájából idegenül csengő pártköszöntésekről készült archív bejátszások Macskássy Katinak a korban készült szocio-gyerekanimációit juttathatják eszünkbe, ahol a gyerekeknek az iskolában tanított, a felnőttektől hallott magyarázatokból leszűrt és mozaikkockákból újraszőtt narratívája cenzúrázatlanul tükrözi egy kor álságos világképét. Alább az Ünnepeink című 1982-ben készült rövidfilmet lehet megnézni, amiből többek között az is kiderül, hogy „Lenin bácsi kis lámpákat gyújtott az emberek fejében”. YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

Nézz bele!
lead_private nigthmare

ANIMATÉKA

21ylead

TRAILERPARK

caveprofil

EXKLUZÍV, magazin

20140514itelet-magyarorszagon1

KRITIKA

vivian_maier

ESSZÉ

szerelmpatakneni

ESSZÉ

Stories-We-Tell-Sarah-Polley

KRITIKA

carson-room-237-review

ESSZÉ, SZÉLESVÁSZON

On the Set of "Nosferatu"

PRIZMATUBE

titolead

ANIMATÉKA

marker_jetee2

AJÁNLÓ

Raw-Mash

PRIZMATUBE

video-leviathan-articleLarge

KÍSÉRLETI VETÍTŐ, KRITIKA

20130314210443_sajnalom02

KAFF

banner_prizmakaff_72dpi

HÍREK

safe_image

FESZTIVÁL

herzog_2005_grizzly_man_018

Filmklub

primanima2

FESZTIVÁL

Surviving

FESZTIVÁL

Chasing_Ice_1

FESZTIVÁL

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu