joe-movie-review-09122013-145102

Titanic

Erkölcsi hullák – Joe

Kránicz Bence

2014/04/07

David Gordon Greennek elege lett a Judd Apatow produceri felügyelete alatt készült, B-listás vígjátékok bérrendezőjének szerepéből, és a rémes A bébisintér után visszatért a vidéki Amerika melósairól szóló kamaradrámákhoz. A különbség annyi, hogy Green a fősodorbeli kitérő után immár sztárokkal forgathat: a gyors egymásutánban készített Prince Avalanche – Texas hercege és a Joe egyaránt jobb sorsra érdemes vesztesekről és a számukra a világot jelentő férfibarátságokról szól, akárcsak a rendező áttörését hozó Az “Igazi”, a friss filmekben azonban Paul Rudd és Emile Hirsch, illetve Nicolas Cage eveznek független vizekre.

Különösen Cage alakítása kapott komolyabb visszhangot, tekintve, hogy az egykor Hollywood egyik legnagyobb tehetségeként számon tartott színész karrierje évek óta gödörben van. A közepes folytatásoktól olcsó horrorokon át a még olcsóbb keresztény tanmesékig (!) jutó Cage-től sokan vártuk, hogy a Joe-ban végre megmutat valamit a régi énjéből, és szerencsére nem is kell csalódnunk. A címszereplő magának való, indulatos, de mély érzésű karaktere valódi jutalomjáték, Cage-nek pedig nem okoz nehézséget a kamasz Garyn kívül a nézőt is meggyőznie arról, hogy ezen a vidéken csak benne érdemes bízni.

Utoljára talán a Winter’s Bone-ban láthattunk ennyire hiteles white trash arcokat, Gary apjának figurája különösen alkalmas arra, hogy a vetítés után is kísértse a nagyvárosi, jól öltözött amerikaiak látványához szokott befogadót. A nélkülözésbe és kilátástalanságba lassan, de biztosan beleőrülő, alkoholista erkölcsi hullák e mintapéldányának sem egy részeg hajléktalan meggyilkolása, sem saját lányának áruba bocsátása nem nagy ár egy üveg piáért, érthető, hogy a fia inkább Joe-ban találja meg a hőn vágyott apafigurát. Joe pedig kénytelen feladni tudatos és következetes kívülállását, és kötődni kezd Gary-hez – sejthető, hogy ennek nem lesz jó vége.

Green kameráján keresztül egyszerre ijedünk meg az erdőirtás monotóniájától, a tanyasi kuplerájtól és a tévé előtti esti elalvás kiszámíthatóságától, és érezzük mégis otthonosnak és emberinek ezt a sivár közeget. A rendező a Texas hercegével is bizonyította, hogy az elhagyott, rothadó, félnomád végeken is képes meglátni a szépség és a tisztaság nyomait, az így megteremtett elégikus hangnem pedig valósággal beszippantja a nézőt, a Joe-ban talán még erősebben, mint az életmű korábbi darabjaiban. A nagyszerű színészi alakítások (a Gary karakterét érzelmes, ragaszkodó ösztönlénnyé formáló Tye Sheridan nevét is érdemes megjegyezni), az életszerű, pátoszmentes cselekményszövés és a mesteri hangulatteremtés együtt teszik maradandó élménnyé a Joe nevelődési történetét.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

blind

KRITIKA, Titanic

jupiter_holdja_screenshot_20170518192834_1_original

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

960x410_0a792a00174e46e8a48784c1ad559c95

KRITIKA

960x410_d7e7ae2bc60f532a63452a3ef02138c8

AJÁNLÓ

kepernyofoto-2017-01-03-20-43-33

KINO LATINO

hell-or-high-water-banner

KRITIKA

belgica1

KRITIKA

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

ldb

KRITIKA

carol1

KRITIKA

szoba1

KRITIKA

maxresdefault

KRITIKA

thq_002

Jegyzet, KRITIKA

kigyoloead0

KINO LATINO

32107-thumb

KRITIKA

ex4

KRITIKA

vadon

KRITIKA

20150212a-szurke-otven-arnyalata3

HARDCORE

spongya

KRITIKA