Ismerd meg a vak filmkritikust, aki soha nem látott még egy filmet se

PRIZMA

2014/12/09

De nem panaszkodik, így is szereti a filmeket.

Tommy Edison szereti a filmeket, csak nem látja őket: vakon született, de ez nem akadályozta meg abban, hogy szenvedélyes filmrajongóvá váljon. Sőt, a YouTube-nak hála befutott online filmkritikusként: videóit gyakran több mint egy millióan kattintják, bár ezek nagy része láthatóan nem filmes témájú, inkább olyan kérdésekre válaszol, mint pl. „Hogyan használják a vakok az Instagramot?”, ill. „Tudnak-e írni a vakok tollal?”.

Mottója: Nincsenek spoilerek. Azt sem tudom, mi történt.

A pergő nyelvű amerikai fickó sok humorral, öniróniával és szóviccel dolgozik, és mióta Roger Ebert 2011-ben felkarolta, a CNN-től a Howard Stern Show-ig számos műsorban szerepelt. Mindenki kitalálhatja, milyen becenéven lett ismert.

Hogy ezt miért csinálja, és mégis hogyan csinálhatja, arról így nyilatkozik:

Arra gondoltam, szórakoztató lenne vak emberként filmeket kritizálni, így a látó emberek átérezhetnék, milyen is ez a frusztráció. Sokan persze megkérdezték, hogyan csinálhatom ezt, ha nem is látom a filmeket. Csak szólok: 1928 után elkezdtek hangos párbeszédeket rakni a filmekbe. Jó, tény, azelőtt nem ment volna.

Nyilván kedvencei is vannak. A Guardian szerint talán meglepő, hogy pont ezek, szerintem annyira azért nem.

Szeretem A leleményes Hugót, ennivaló a története. A Nagymenőket is, azt szerintem bármilyen látó ember megnézhetné a képek nélkül, egy rossz tévén, akkor is értené. A Shop-stoppal ugyanez a helyzet. Nagyon tetszett az Amerikai botrány is, ami díjakat nyert a jelmeztervezésért, bár erről nem tudok véleményt formálni.

A vak befogadóknak néhány moziban és DVD-kiadványon lehetőségük van élni az „audio description”-nel: ez lényegében egy hangalámondás, amely narrálja, mit lehet látni a vásznon/képernyőn – Edison ennek köszönhetően fogadhatta be élete első némafilmjét.

Értettem a filmet, nagy élmény volt! Elnézést a szóviccért, de ez a technológia felnyitotta a szemem.

Edison múlt héten a melbourne-i The Other Film Festivalon vendégeskedett, ahol zsűrizett is: a Murnau 1922-es Nosferatujához készített audio descriptionök közül kellett kiválasztaniuk a legjobbat. A férfi ugyanakkor a filmkritikáinál nem él ezzel a hangalámondással, sőt, számára az is tabu, hogy egy barátja elmesélje neki, mi történik a vásznon.

Így károsodna a filmélményem, mert akkor arról tudnék csak beszámolni, amit az adott barátom látott. Az a szabály, hogy a film után feltehetek kérdéseket, de közben nem. Inkább én próbálok rájönni, mi történik.

(via)

Címkék: interjú