HARDCORE

A szürke ötven árnyalata nem mer mélyre nyúlni, pedig lenne hová

PRIZMA

2015/02/15

Moziba jöttem. Azt mondták, szerelmi történet, bevállalós szexszel.Análöklözés és bimbózó érzelmek. Adott egy 27 éves, baltával faragott arcú, szupermodellnek tűnő milliárdos legény, bizonyos Szürke Krisztián, aki találkozik a félénk lánnyal, Sztéló Anasztáziával, osztán kisebb huzavona után összefekszenek a paplan felett, juj. Egy szerződésben ki is kötik, hogy az anal fistingbe (anális ökölszex, bizony) nem megy bele a lány, de a kikötözésbe igen. Komikus, értelmetlen, kínos.

Egészen pontosan 41 percet kell várni az első klasszikus vanilla szexig. Kémiájuk furcsamód inkább működik ruhában, mint az egyébként jól kinéző szexjelenetekben, talán mert ez utóbbiakban sem Johnson mimikája, sem Dornan váratlanul erős nézései nem érvényesülnek – teszem hozzá, ez pár közelivel kiküszöbölhető lett volna. Az annyira tipikus, hogy a 90-es évek szoftpornóihoz hasonlóan női mellet minden mennyiségben mutogatnak, farok viszont nincs a filmben. “Legalább a farkával ütné a billentyűket” – suttogja valaki mellettem a moziban. Dakota Johnson tényleg veszettül szexi, és jó, hogy nem egy abszolút tökéletes testű cicát választottak a szerepre, mert így sokkal hihetőbb az egész.

50 perc alatt eljutunk a harmadik ágyjelenetig,

és még szerencse, hogy az aktus előtt beugrik Mr. Grey anyja is a filmbe, mert már kezdem magam úgy érezni, mintha egy pornómoziban ülnék a körúton. Az isteni Ron Jeremy körberöhögné az egyébként csak baszásnak szánt szexjeleneteket, Sasha Grey a röhögéstől potyogó könnyeitől fuldokolva szóba se állna Christian Greyjel.

Nem pornófilm, bár ennyi meztelenkedést ritkán látni blockbusterekben. A szürke ötven árnyalata nem nézhetetlen, nem szerethetetlen (már ha nem vagy férfiból) de ahelyett, hogy beleharapna a húsodba, egy rózsaszín felhőből előhúz egy hatalmas korbácsot, csap vele néhányat, és már végez is.

fifty-shades-grey

Sok a mellbimbó, kevés az érzelem. A szexről rezzenéstelen arccal, szinte undorral beszélnek benne. Röhejesen hangzik a kettő együtt? Néhányszor azt mondják, hogy “a picsába”, meg “baszás”. Komolyan úgy érzem, hogy agyrázkódást kapok, a romantika és a baszás (bocs, de Christian Grey mondja, hogy ő baszik és nem szeretkezik) éles váltakozása között. Szabotázs? Katolikus allegória a megváltásról? Az is viccessé válik, ahogyan a film fő fordulópontján a lány teljesen kiakad néhány szíjjal a fenekére adott ütéstől, barbár és beteg dolognak titulálva azt. Ebben szerintem semmi romantikus vagy érdekes nincs, ez a test feletti uralkodásról szól csupán, ami inkább szomorú, mint érdekes vagy szórakoztató.

Hol a poszt-posztmodern metacsavar?

A szürke ötven árnyalata mint film pont azért bukik el, mert nem mer mélyre nyúlni, annak ellenére, hogy lenne hová. Van sok közeli a mellbimbóról, sokszor levetkőztetik teljesen meztelenre Dakota Johnsont, de nem derül ki, hogyan ismeri meg saját testét, hogyan fedezi fel saját szexualitását. “Íme, a világom” – szól a férfi, majd háromszor rápaskol az ölében fekvő nő fenekére. Kedves szülők, ugye nem gondoljátok, hogy egy kamasznak, de akár egy fiatal felnőttnek is ebből kellene „tanulnia” a szexről?!

Akárhogy is, úgy tűnik, hogy a nézők tömegét korbáccsal sem lehetne visszatartani a vetítőtermektől. Ám lányok: élvezni (a filmet), de észnél lenni. Ha már ott ülsz a moziban, jól megtanultad: uralkodik feletted a nő. Nincsen tekintete.

[a szöveget A szürke ötven árnyalátáról szóló kritikák mondataiból ollóztuk össze.]

Címke: ,

FESZTIVÁL

The Heiresses (forrás: Berlinale)

FESZTIVÁL

FESZTIVÁL

KRITIKA

FESZTIVÁL

KRITIKA

AJÁNLÓ

KINO LATINO

KRITIKA

KRITIKA

FESZTIVÁL

KRITIKA

KRITIKA

KRITIKA

KRITIKA

Jegyzet, KRITIKA

KINO LATINO

KRITIKA

KRITIKA

KRITIKA