Cannes, 3. nap: Szunyókálás a Debussy teremben

Kránicz Bence

2016/05/18

Találjátok ki, kinek a filmjén aludtam el.

A fülöp-szigeteki Brillante Mendozát imádják a fesztiválokon, a 2009-es Kinatayjal a legjobb rendező díját kapta Cannes-ban, egy későbbi filmje színészi díjat kapott Velencében. Idén a Ma’Rosát a fő versenyprogramban mutatták be, de csak azért ültem be rá, mert a Robert De Niro-s bokszfilm vetítését, amire ácsingóztam, váratlanul törölték. Szomorúságomat enyhítette a magyar pavilonban kihelyezett ingyen chips, így végül még a Mendoza-filmhez is megjött a kedvem.

A Ma’Rosa főhőse egy ötvenes manilai asszony, aki piactéri vegyesboltjában drogot is árul, hogy némi mellékes jövedelemhez jusson. Egy rendőri razziát követően beviszik őt és a fél családját a börtönbe, aztán kiengedik őket, de hogy miért, sajnos nem tudom megmondani, mert fél óra után elaludtam a filmen. Szerintem ez nem is csoda, mert a Ma’ Rosában folyamatosan rángatják a kamerát, a füstös, sárgás képeken fülöp-szigeteki emberek hangoskodnak, zúg minden. Kicsit olyan az élmény, mint egy fapados repülőút.

Szóval elaludtam, és azt álmodtam, hogy Gyenge Zsolt, a neves filmkritikus kimegy a filmről. Magamhoz tértem, és megpróbáltam visszajönni a filmbe, 10 perc alatt azonban ez nem sikerült, így végül én mentem haza, nem Zsolt.

Lehet, hogy a Ma’Rosa remek film egyébként, maradjunk annyiban, hogy én nem értettem Brillante Mendozát.

Korán hazaértem és időben le tudtam feküdni, így elhatároztam, hogy felkelek a másnap reggeli Dardenne-filmre.

Jó hangulatban kezdődhetett így a fő versenyprogramba válogatott Az ismeretlen lány (La fille inconnue), a lelkesedésem pedig a film végéig kitartott. A hősnő egy liége-i orvos, Jenny, aki egyik este már menne haza, ezért nem enged be valakit a rendelőbe. A lányt, aki csöngetett nála, másnap holtan találják. Jenny bűntudata miatt nyomozni kezd a lány után, akinek a nevét sem tudja senki.

Örültem, hogy végre krimit láthatok, ez a műfaj ugyanis nagyjából kikopott a mozikból. A krimisztorikat általában thrillerré pörgetik föl (ezt csinálja például David Fincher), vagy posztmodern duplacsavarokkal teszik idézőjelbe, a Dardenne testvérek viszont nyilván maradtak a kisrealista megközelítésnél. Munkájából adódóan Jenny a belga középosztály tagjaival és az aljamunkát végző bevándorlókkal is kapcsolatba kerül, így ha valaki, ő képes rájönni, mi történt a halott lánnyal.

Ez úgy történik, hogy Jenny beszélget a pácienseivel, egyszer, kétszer, háromszor, és mindig egy lépéssel közelebb jut az igazsághoz. Kicsit vontatott a film, de nem mondanám unalmasnak, mert a főszerepet játszó Adéle Haenelt akkor is jó nézni, ha csak paradicsomos szendvicset csinál magának. Ügyesen felépített, visszafogott játéka a karakter összes arcát megmutatja: az orvosnő egyszerre empatikus és figyelmes, ugyanakkor határozott és céltudatos karakter.

Attól is csak jobban kedveljük, ahogy tétován koslat az asszisztense után, ezek a jelenetek ráadásul némi humort is csempésznek a történetbe, ami nem árt, mert egyébként Az ismeretlen lány is arról szól, mint a Dardenne-filmek általában, hogy a nyugat-európai jólét csak a kiváltságosoknak jár. A bevándorlók, prostik, adósok és más, páriának nyilvánított emberek pedig megdögölhetnek ott, ahol vannak.

Címkék: cannes