Ezeket a sorozatfőcímeket jelölték Emmy-díjra – Te melyikre voksolnál?

Pálos Máté

2014/07/16

Nemrég közzétették az öt jelöltet a legjobb sorozatfőcím kategóriában. Te kinek adnád a díjat?

A sorozatok főcímei az utóbbi években egyre kidolgozattabbá, összetettebbé, hatásosabbá váltak, mostmár nagyjából ott tartunk, hogy önálló műalkotásként tekinthetünk rájuk.

A tévék is egyre nagyobb figyelmet fordítanak rá, és úgy általában egy sorozat designjára, ezért menő grafikai kivitelezéssel és speciális effektusok készítésével foglalkozó ügynökségeknek adják ki a munkát. (Az alábbi öt főcímből például kettőt, a True Detective-ét és a Masters of Sexét ugyanaz az ügynökség, az Elastic készítette.)

Egyetlen főcím sincs az öt között, amelyik ne építene számítógépes effektusokra. Ez általános trend is: az utolsó teljes egészében hagyományos filmfelvételekből álló Emmy-djas főcím a Dexteré volt 2007-ben.

Következzen az öt jelölt:

Black Sails

Bár ezek a márványra és csontra emlékeztető szobrok annyira élethűek, hogy valósággal kiemelkednek a képernyő síkjából, és szinte érezzük ujjhegyünkön az anyagukat, mégis teljes egészében CGI-technikával készültek. Mi ennek a főcímnek adnánk az ezüstérmet – ez a megdermedt barokk világ a vérző szobrokkal és fekete csontvázalakokkal zseniálisan működik egy kalózos sorozat intrójaként.

Cosmos – A Spacetime Odyssey

Hangulatos főcím, emelkedett zenével, de nélkülözi azt az eredetiséget, ami a Black Sails főcímjét annyira hatásossá teszi. Annyi vizuális közhelyet ellő, hogy a végére az univerzum isteni szeme már szinte fárasztó – de az űrben szálló pitypang azért jól néz ki.

Masters of Sex

A vizuális humor és a jellegtelen képek kreatív használatának szép példája, bár az állítása kiábrándítóan unalmas, szinte bugyuta: minden a szexről szól, még ez a sorozat is.

Silicon Valley

Szépen kivitelezett, egyszerű ötlet, amit a szemet gyönyörködtető részletgazdagság ad el a nézőnek. Viszont nagyon rövid, és szinte egyáltalán nem exponál történetelemeket, tematikai motívumokat.

True Detective

A True Detective szerintünk az utóbbi évek legmenőbb főcímével büszkélkedhet: a rengeteg ötletes bevezető közül is messziről kiviláglik egyedi vizuális világa. Patrick Clair, az intro elkészítéséért felelős csapat kreatív vezetője mozgalmas, digitális hatású animáció helyett fényképekből (mindenekelőtt Richard Misrach fotóművészete által megihletve) és lassított felvételekből indult ki, kölcsönvéve az analóg fényképezés egyik sokat használt “trükkje”, a kettős expozíció hatását. A különböző technikák vegyítésével teljesen egyedi látványvilágot hozott létre.

Az egész főcím lassan hömpölygő, lebegős hangulatához illeszkednek az egyes képeken egymásra vetített költői képzettársítások, amelyeken ember és környezet határvonalai a szemünk láttára mosódnak össze: egy gyárkémény és egy kiégett arc, egy feketén csillogó szembogár fenekén fél tucat kamion, egy kisgyerek homlokán egy tárcsázós telefonkészülék. Alig látunk felismerhető arcokat, inkább csak testek homályos részleteit, árnyak körvonalát, amik misztikus módon magukba foglalják az egész tájat, az eget, a louisianai mocsárvidéket.

Az emberi alak ezeken a képeken nem más, mint tájra nyíló ablak,

a természetben, a történelem során megsemmisülő álomszerű egyediség (csak úgy, mint Rust filozófiájában): önmagával küzdő, meghasadt “erő”. Mindemellett a másfél perces intro kevés konkrét tematikai elemet árul el a sorozatból: semmi se utal a sztori központi elemét jelentő gyilkosságra, nyomozásra, de még erőszakra sem igazán. A meghatározó, többször visszatérő motívumok az ipari, elhagyatott táj, a kihasználatlan infrastruktúra, természet, vallási megszállottság, bűn és vágyakozás, erotika.

Ugyanakkor ez a vizuális örvény az apokalipszis felé halad, a világos, az ég által meghatározott képektől indulva egyre sötétebb és bizarrabb lesz, míg fel nem lobban a tűz, ami az utolsó képkockákon az egész építményt felperzseli. A sötétben semmi sem marad, csak az izzó felirat: True Detective. (Ne felejtsük el, hogy az egész történet egy mező leégésével indul, ami megmutatja a rendőröknek az első áldozat helyét.)

A főcím vizuális világának tökéletes kiegészítője a country, bluegrass és “gyilkos ballada” formáit gothic fictionnel, szellemalakokról, gyilkosságokról és öngyilkosságokról szóló történetekkel, és az amerikai folk különböző elemeivel keverő The Handsome Family dala, a Far from any road.

Végezetül pár kép, ami kimaradt a főcím végleges verziójából:

Címkék: főcím, sorozat