2016/01/18
2016 első animációs rövidfilmes összeállításába egy horrorisztikus japán-angol társadalmi szatíra, egy lassan csörgedező német közérzetfilm és egy mitológiai ihletésű cseh társadalmi tabló került.
A filmek mind az elmúlt évek díjnyertes alkotásai, amelyek a nemzetközi fesztiválkörútjuk végéhez értek, és a közelmúltban váltak végre online is elérhetővé. Sorozatunkban a Primanima fesztiválon bemutatott animációs rövidfilmekből csemegézünk. A fesztivál sajátossága, hogy kizárólag elsőfilmes animációs alkotók filmjeiből válogat.
A japán Sarina Nihei Apró, kalapos emberek című, majdnem 7 perces diplomafilmje a maga továbbgondolható, öntörvényű világával hat leginkább a nézőjére. Úgy felel meg az egyszerű, lényegretörő cím támasztotta elvárásnak, hogy közben nem rág a szánkba semmit főszereplőivel kapcsolatban, mindössze felfedi előttünk létezésüket és létük működését, valamint annak a társadalomnak a reakcióit, amelyben élnek.
Ez a társadalom csöppet sem idegen attól a társadalomtól, amit mi jól ismerünk, az elbeszélésmód mégis úgy teszi elvonttá ezt a történetet, ahogyan azt a nagy parabolák teszik. A nagy halak megeszik a kis halakat, de a kis hal lyukat rághat a nagy hal hasfalán. Diszkrimináció és összeesküvés, elnyomás és összetartozás olyan tökéletes ritmusú kódrendszerré állnak össze a kézi rajzolású animációban, hogy érvényességét, valódiságát nem lehet megkérdőjelezni.
A műremekre jellemzően nehezen emészthető problémákat vet fel – könnyen befogadható formában.
(Láng Orsolya)
A Berlinben élő Xaver Xylophon húszperces diplomafilmjét nemzedéki közérzetfilmnek is nevezhetnénk, ha nem óvakodnánk a beskatulyázástól, ugyanis az semminek nem tesz jót. A Roadtrip viszont kifejezetten jót tesz a kategóriának, a családfán a helye. A 70-es években teret hódító műfaj, a fikciót és dokumentarizmust elegyítő közérzetfilm világa köszön vissza a visszafogott tónusú animációban, de hogy a közelmúlt egy-egy példáját is megemlítsük, ilyen volt a 2012-es Oh boy és a 2014-es Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
Az említett példák és a Roadtrip közös vonása, hogy a cselekmény egyetlen olyan szereplő körül bontakozik ki, akinek célja bármennyire is egyszerűnek hat, a létbizonytalanság, vagyis a hétköznapok fátylába burkolózó egzisztenciális szorongás miatt eleinte megvalósíthatatlan. Akkor sikerül elérni, amikor a főhős a megoldás keresése közben egyszer csak megfeledkezik az akadályról. A Roadtripben a valóság szociológiailag pontos képe és az egyén belső világa a látvány festőiségében mosódnak egymásba, a történet pedig tobzódó animálás helyett a magával ragadó frappáns szövegekben (narráció, párbeszédek) fejti ki hatását.
Az Y-generáció határtalan szabadsága álmatlanságban szenved a világ közepén.
(Láng Orsolya)
A cseh Alexandra Hetmerová Úszómedence (Swimming Pool) című 2010-es diákfilmjével toppant be az animáció nemzetközi porondjára, melyre a világon mindenütt felfigyeltek: klasszikus animációs stíl, remekül poentírozott dramaturgia, könnyed humor. És már itt megjelenik visszatérő témája, a ma is köztünk élő mitológia. 4 évvel később kiderült, a sellő és a kentaur közös éjszakai fürdőzése csak egy a mitológiai lények által lakott városka, Mitopolisz történetei közül.
A köztünk élő, mindennapi gondokkal küszködő mitikus állatok tablóját felrajzoló Mitopolisz központi történetszála a kisfiát, Minótauruszt egyedül nevelő gorgó-anya és a városban gyapjúgombolyagot áruló küklopsz pásztor története. A környék panellakásaiban viszont ott lakik az előző filmből ismert kentaur-sellő páros (mint várandós fiatal pár), új szereplőként a kisnyugdíjas moirák, vagy egy nagydarab szfinx. Velük a kisrealista mitológiai filmsorozat, az Aardman stúdió Állatállapotjához hasonlóan, akár folytatható is lenne. A kortárs közegbe helyezett és így aktualizált antik mitológia egyébként a fiatal cseh rendező előtt már Gyulai Líviusz Új lakók című filmjében is megjelent.
Az anno Cannes-ban is bemutatott kisfilm a szürke szocializmus tenyeres-talpas, nívótlan házmester-világát ütközteti a klasszikus műveltségű és szabadgondolkodású értelmiség világával, amikor egy átlagos pesti bérházba beköltözik egy vidám kentaurfamília.
(Orosz Annaida)
A Primanima Fesztivál honlapja
Partnereink
Hiba kihagyni: díjnyertes alkotások, most először online! https://t.co/NReTLpIqgW