2010/09/18
Habár annak idején a Ridley Scott rendezésében készült szolid szélhámosfilm, A trükkös fiúk sem rengette meg a világ filmszínházait, a jóval innovatívabb Végrehajtók (Repo Men) pedig hazánkba csak DVD-n érkezik október vége tájékán, az egyik legizgalmasabb kortárs lektűrszerző már első regényével kultuszt teremtett. Eric Garcia ma már a harmadik köteténél tartó Rex-szériája egy olyan világba ülteti noir-dekonstrukcióját, ahol a dinoszauruszok – a legkülönfélébb álcázási technikákat felhasználva – titokban az emberek közt élnek. A magánnyomozóként dolgozó velociraptor és hű segédjének, a busafejű triceratopsznak első kalandjaiból 2002-ben készített egyedi hangulatú egészestés tévéfilmet az óriásszörnyes fércműveiről hírhedt Sci Fi (ma már: SyFy) Channel – mely remekmű a tovább gomb után teljes egészében megtekinthető.
A fantasztikum és a film noir első randevúi – számos más hitelesítő műfajhoz hasonlóan, mint a heist movie vagy a háborús dráma – a Homályzónának köszönhetően valósultak meg még az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, és például a western határvidékével szemben (amely a szélesvásznon már a hatvanas évek derekán befogadta a horrortól kölcsönzött vámpírfigurát a Billy, the Kid vs. Dracula című remekben) ez a románc – néhány olyan kivételtől eltekintve, mint az azóta klasszikussá vált Angyalszív – a mai napig elsősorban a tévé képernyőjén virágzik. A Rod Serling kultsorozatának nyomában sarjadó antológia-szériák rendre elővették a fantasztikus entitásokkal és eseményekkel szembekerülő (magán)nyomozó toposzát, majd a recept hamar megjelent mind a science fiction-, mind pedig a horrorsorozatok világában (legyen maga a nyomozó akár evilági, mint a Kolchak: The Night Stalker, akár természetfeletti lény, mint a Moonlight esetében), nem beszélve az eleve a film noirban (is) gyökeredző cyberpunk-alkotásokról, vagy éppen a minden műfajt előszeretettel keverő animék a noir felé intézett főhajtásairól.
Az Anonymous Rex, szemben az eleve alacsony költségvetést igénylő noir és a filléres tévéfantasztikum legszebb hibridjeit jelentő Cast a Deadly Spell/Witch Hunt párossal, a misztikus horror helyett látszólag a science fiction felé mozdul el, ám az underground dínótársadalmat fenyegető szekta története mégsem elsősorban a tudományos fantasztikumban gyökeredzik. Eric Garcia szauruszai valójában az Anne Rice-féle vámpírtörténetek és a World of Darkness-univerzum parodisztikus verzióit kínálják, ahol a saját szabályok szerint működő vérszívó-társadalom helyén megannyi hologramokkal elfedett hüllőt találunk. Az Anonymous Rex felmutatja a vámpírokkal operáló urban fantasy visszatérő elemeit – mint az évezredes rejtőzködés kultúrtörténeti vonatkozásainak számbavétele vagy a szigorú kaszt- és szabályrendszer –, mi több, a főszerepet játszó Sam Trammell személyében a True Blooddal is igen szoros kapcsolatot ápol, hogy egy szimpla behelyettesítéssel az utóbbi évek egyik legvirulensebb műfajából máris formabontó dínó-noirt faragjon, ahol klánok helyett fajok szerint elkülönülő rémek szedik áldozataikat a nagyvárosi éjszakában. Tévéfilmverziója a mű- és műfajhatárokat egyaránt semmibe vevő médium karneváli torzszülöttje, ahol vígan megfér egymás mellett latexmaszk és CGI, őshüllők és kínai negyedek, és ahol minden dínó felmenői között akad legalább egy vámpír.
Címkék: fantasy, film noir, MONSTER OF THE WEEK
Partnereink
köszönet az elhivatottságról tanúskodó mini-elemzésért, pompás találat, a baldwin-illusztráció ugyan szerintem eléggé határsértő, de ez az egész még így is nagyon… megkapó.
Csatlakozom.
Bocs, ha nyilvánvalót kérdezek, de noir dekonstrukción pontosan mit értesz?
@scorsesefan: a szerző fogja a műfaj néhány neki tetsző motívumát és elbeszélési sémáját (ezesetben sötét nagyváros, magánnyomozó, morálisan megkérdőjelezhető,labilis főhős) és elkezdi tudatosan úgy használni őket, ahogy azt nem szokás (a főhős azért olyan, amilyen, mert valójában dinoszaurusz).
De így belegondolva az Anonymous Rex talán közelebb áll a műfajhibridhez és a paródiához, mint mondjuk a Godard-féle műfajkísérletekhez, mert az alapfordulatokat megtartja, csak éppen más közegben működteti őket.
„az alapfordulatokat megtartja, csak éppen más közegben működteti őket.”
Bár ez kicsit hiteltelennek hangzik utólag, de valami ilyesmire gondoltam magam is. És éreztem hajszálnyit erősnek a dekonstrukció kifejezést. :)
Jogos, így utólag tényleg sok:)
(Azon gondolkodok, hogy a körítésen kívül olyasmi a film cselekményében, ami szigorú értelemben dekonstrukció lehetne, de akárhogy is nézem, ebből a szempontból kifejezetten standard sémát működtet. Eric Garciától pont a Rex-sorozathoz nem volt szerencsém, de a Repo Men és a Cassandra French alapján valószínűleg a könyv jóval kísérletezőbb cucc, ezért volt merszem már az elején dekonstrukcióval dobálózni.)