2013/09/23
A Paradise-trilógia zárórészét már másfél éve várom, már a plakátok is olyan őszinte képekkel hívogatnak, hogy lehetetlen nekik nemet mondani. Ulrich Seidl október 3-án érkezik Budapestre a Szemrevaló filmfesztiválra.
Milyen kutatómunkát végzett Mombassában a Szerelemet a feketepiacról (Liebe, 2012) című filmhez?
Általában nagyon sok kutatás előzi meg a filmjeimet, Kenyába két évig jártam rendszeresen. Hotelekben laktam, hogy ki tudjam választani a megfelelőt, beszélgettem a helyiekkel, a szállodai dolgozókkal, hogyan és miből élnek. Feltérképeztem, hogy melyik régióba milyen országból jönnek szívesebben. A megfelelő kapcsolatoknak és munkatársaknak hála nem volt annyira nehéz megismerkedni egy cukrosnénivel (sugarmama), aki szintén szexturizmus céljából választotta a kenyai úticélt. Természetesen ez nem volt egyszerű, hiszen ezeknek a nőknek családjuk elől is titkolni kell a szándékaikat. Ez tabutéma, nem úgy, mint a férfiaknál.
A Szerelemet a feketepiacról-ban láthatunk néhány Lucian Freud képet. Milyen hatással volt a filmjeire a festészet?
A Lucian Freud képek a filmben inkább csak asszociációk, de a festmények és fotók talán előbb találtak rám, mint a filmek. Egy olyan rendező vagyok, aki megpróbál új, addig sehol se látható képeket találni, és ehhez keres inspiráló helyszínt. Vegyünk például egy képet a filmből, a strandszituációt a nyugágyakkal. Ez a kép ugyan valóságos, mert tényleg így veszik körbe a fekete fiúk a fehér nőket, de beállított, nem egy valódi pillanatkép. Mégis ez a beállítás és redukció akár az egész filmet összefoglalhatná.
A trilógia harmadik részének megjelenése előtt néhány nappal megnyílt egy kiállítás Berlinben a Paradicsom (Paradise) képeiből. Egyáltalán nem jellemző, hogy egy rendező kiállítást rendezzen a leforgatott filmjeiből. Mi volt ezzel a kiállítással a célja?
Nagyon régi vágyam volt, hogy a filmjeim egyes beállításait, mint különálló képeket kiadjam egy könyvben vagy a falra akaszthassam. Ki akartam próbálni, hogy ezek a képek meg tudnak-e önállóan is szólalni. A kiállítás nem időrendben, nem történet szerint lett összeállítva, hogy a film ne telepedjen annyira rá, tehát nem zavarja vagy támogatja a filmeket, hanem egy független művészeti produktum.
A trilógia filmjeinek sorrendje: Szerelemet a feketepiacról (Liebe, 2012), A hit paradicsoma (Glaube, 2012), Remény (Hoffnung, 2013). Miért választotta ezt a sorrendet? Van-e közük Pál apostol leveléhez, illetve Ödön von Horváth drámájához?
A trilógia címe Paradicsom, mint a vágy helye. Eredetileg egyetlen filmet akartam készíteni. A vágóasztalnál másfél évig dolgoztam, ahol megpróbáltam összefűzni a három történetet, felismertem, hogy a három filmre tagolás a legjobb megoldás. A címek egyértelműen őskeresztény erényekre (hit, szeretet, remény) utalnak, ami ránk is érvényes. Ödön von Horváth drámáit különösen fiatal koromban nagyon szívesen olvastam. A filmeknek nincs közvetlen kapcsolata se a Bibliával se Ödön von Horváth-tal, de mégis összetartoznak. A bibliai sorrend hit, szeretet, remény, de a kenyai filmet mindenképp elsőnek szerettem volna, ezért kellett felcserélni.
A korábbi filmjeire is jellemző a többszálú cselekményvezetés. Korábban a Paradicsomot is egyetlen filmként és nem trilógiaként akarta vágni. Miért vonzódik ennyire a nem lineáris szerkezetű filmekhez?
A filmjeimre inkább a lazán kapcsolódó epizódok jellemzők, mert én így tudok elmesélni egy történetet. A Kánikulában (Hundstage, 2001) hat egymástól független cselekményszál fut párhuzamosan. Az Import Export-ban (2007) két sosem találkozó történet szerepelt, egy ukrajnai nőről, aki Bécsben keres állást és egy osztrák férfiról, aki nem találja a helyét Ausztriában és véletlenül Ukrajnába kerül. A Paradicsom nagyon feszes lett volna egyetlen filmként, de a nézőt túlterhelte volna a túl sok, nagyon erős érzelmeket kiváltó jelenet és a teljes játékidő hat óra lett volna.
A nők a korábbi filmjeiben is fontos szerepet játszottak, de ez alkalommal mindenek előtt három nő áll a középpontban. Mit akart a kövér nőkkel kifejezni?
A forgatókönyv írásakor három alapötletem volt, a turizmus, a hit és a nők témáját szerettem volna összekapcsolni. Az alapokat már a korábbi filmek letették. A hitről már a Jézus, te tudod (Jesus, du weiss) készítésekor kutattam, ekkor találkoztam először a vándorszűzanyákkal (negyven centiméter magas, a szűzanyát ábrázoló kerámiaszobrok). A három nő témája mindig is foglalkoztatott és a női pszichét felfedezését jó kihívásnak éreztem. A nők sokkal többet foglalkoznak a testtel és szépséggel, mint a férfiak.
A filmjeiben egyszerre van jelen a szépség és az undorító. Miért vált ilyen fontossá a testről való beszéd, a test ábrázolása?
A filmjeimben a test mindig is nagy szerepet játszott. A szép és az undorító nem abszolút fogalmak, ezért a ma előírt szépségideál nagyon is kérdéses, ez ellen tiltakozom. Egy színlelt médiavalóságban élünk, amiben hamis, felszínes képeket kapunk, a valóság egészen más. Megpróbálok olyan képeket készíteni, ami azt mutatja, hogy milyenek is vagyunk valójában. Annyira eltelít minket a megszépített testiség, hogy amennyiben valaki élethűen mutat be embereket, akkor legtöbben undorítónak találják. Teresa (a Szerelemet a feketepiacról főszereplője) nem az a szépség, akit mindenki várna, mert egy kicsit idősebb és testesebb, és emiatt nehezen találja meg a szerelmet, ezért választja az afrikai szexturizmust. A szépség korszak és helyfüggő, az ötvenes-hatvanas évek filmjeiben egészen máshogyan néztek ki a nők. Afrikában, az arab világban vagy Dél-Amerikában a kövér nők szépnek számítanak.
Milyen kapcsolata van Anna Marie-nak (Glaube) a saját testével?
Anna Marie feláldozza a testét. A kereszténységben ez már ezer éve jellemző, mint az önostorozás. Az önsanyargatásban ezek a bigott hívek örömöt lelnek, és alig van határ fájdalom és öröm között. Az apácák Jézust, mint a jegyesüket fogadják el és valóban gyűrűt hordanak. Ha a néző ezeknek a tudatában nézi a filmet és nem tiltakozik, akkor megérti, hogy Anna Marie-nak a kereszttel egy szellemi-szexuális viszonya van.
Múlt héten láttam egy Vándorlószűzanyát Bécsben az utcán. Mit tenne, ha egy nő, mint a filmben, az ajtója előtt állna egy szűzanya szoborral?
Ez a pillanatnyi hangulatomtól függ, ha jó hangulatban vagyok, akkor beengedném, mert kíváncsi vagyok, de nem biztos, hogy ilyen hangulatban találna.
Össze tudná foglalni a trilógia forgatási technikáit a dokumentarizmus szempontjából? Miért olyan fontos a dokumentalitás és a természetesség a filmjeiben?
A filmjeimben vegyesen szerepelnek amatőrök és profi színészek. Számomra ez nagyon fontos, mert ebből adódik a jelenetek autentikussága. Meg kell találni a megfelelő embereket, akik az adott szerepben természetesen tudnak viselkedni a kamera előtt. A néző nem tudhatja, ki a hivatásos színész és ki nem. Az inszcenírozás nagy játékteret ad, mert nincsenek előre megírt dialógusok, tehát az emberek nem előre betanult szövegekkel jönnek a forgatásra. Tudják, milyen szerepet játszanak, és a felkészülési idő nagyon hosszú. A legfontosabb a spontaneitás és sok múlik a véletlenen. Az eredeti szándékot, a szerepet megosztom velük, de a szövegeket a helyszínen kell rögtönözni. Az izgat, hogy a mesterséges képekben (hiszen nem dokumentumfilmet készítünk), hogyan működnek a jelenetek, mert a nyelv igazi (akár tájszólással vagy akcentussal), a kamera előtt szereplő emberek pedig valódiak. Az eredeti, forgatókönyv szerinti szándék tartja össze. Amennyiben a nézőnek sikerül beleélnie magát a filmbe, akkor rájön, hogy maga is része ennek a világnak. Nem az illúzió világát mesélem el, hogy a film végén a néző újra találkozzon a valósággal, hanem a saját világába vezetem. Nagyon kevés technikai eszközt, filmes trükköt használok, amik nagyon sokszor korlátoznák a színészeket az improvizációban. A filmjeim világa nem az illúzió, ezért fontos a természetes színészi játék.
Ausztriában jellemző, hogy családok jól berendezett pincékben találkozzanak, szórakozzanak. A következő filmje egy pincében játszódik. Van-e köze az új filmjének ehhez a világhoz?
A családi házakban a pincét sokan berendezik, és ott töltik a szabadidejüket, barkácsolnak, gyűjtenek valamit vagy társasági életet folyik lent. A pince a sötétség helye, a föld alatt, mindig is az erőszak, a félelem és a tudattalan színhelye volt. A pince fogalma túl is terhelődött ezzel a pszichológiai jelentéssel, ezt tárgyalja az új filmem.
A Szerelemet a feketepiacról expozéjában felnőtt, szellemi fogyatékosok dodzsemeznek, ami egyszerre szívszorító és mulatságos. Szokott dodzsemezni? Esetleg lenne kedve egyszer velem jönni?
A film kezdete Teresa életét, munkáját mutatja be, az szituációt, amiből menekül, a nézőben pedig irritációt vált ki. Sajnos idő hiányában nem tudok Önnel tartani, de régebben a gyerekeimmel rendszeresen jártam dodzsemezni.
Címkék: interjú, Szemrevaló
Partnereink
Szólj hozzá!