Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.13.42

FESZTIVÁL

Halhatatlan szamuráj feledtette a cannes-i középszert

Kránicz Bence

2017/05/20

Sűrű nap volt a péntek, ifjúsági filmekkel kezdtem, később vérükben csúszkáló japán férfiakon mulattam.

A csütörtöki bemelegítés után péntekre már nagyüzemi filmnézést terveztem. Az üzemhangulatot nemcsak a négy film miatt éreztem (bőven vannak, akik napi ötökkel mennek), hanem azért, mert a reggeli Okja után, amiről az előző posztban írtam, a következő három film szinte rögtön egymás után jött, ráadásul ugyanazon a helyszínen. Ez azt jelenti, hogy kijöttem egy filmről, elmentem pisilni vagy váltottam pár szót valakivel, és már álltam is vissza a sorba, hogy engedelmesen visszamasírozzak ugyanoda, ahonnan jöttem. De nem bántam meg!

Na jó, az egyiket kicsit megbántam, de Todd Haynes Wonderstruckját egyáltalán nem. Korábban azt hallottam, remekül lehet aludni a filmen, amiben van igazság, de nem azért, mert rossz lenne, hanem mert a közepén legalább fél óráig senki nem szólal meg. A film két gyerekről szól, egyikük a hetvenes, a másik a húszas években él. A hetvenes években élő srác szeretné megtudni, ki az apukája. A nyomok a New York-i Természettudományi Múzeumba vezetik, ahol kiderül, hogy

a családjának van valami köze egy ötven évvel azelőtt élt némafilmszínésznő lányához.

Nincs értelme többet elmesélni a történetből, a lényeg úgyis az, hogy iszonyat aranyos kölykök barátkoznak egymással, és közben múzeumokat fedeznek fel. Aki szerint ez úgy hangzik, mint a muzeológusok új kedvenc filmje, nem téved! A Wonderstruck viszont New Yorkhoz, a némafilmekhez, a kincskereséshez és a barátainkhoz is kedvet csinál, arról nem is beszélve, hogy a legnemesebb értelemben vett családi film. A leleményes Hugó jutott eszembe róla, pedig nem ia tudtam, hogy ezt is Brian Selznick írta. Így nem olyan meglepő a hasonlóság. Ha lenne egy tíz év körüli gyerekem, örömmel megnézném vele. Miközben újra beálltam a sorba, azon tűnődtem, hogy az Okjával együtt milyen izgalmas szerzői ifjúsági filmek kerültek idén a versenyprogramba.

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.07.54

Ezután kicsit lelohadt a lelkesedésem,

mert következett egy iráni-amerikai elsőfilm, amit azért néztem meg, mert kíváncsi voltam az utána következő Takashi Miike-csambarára, és a közbeeső idősávban semmi mást nem tudtam nézni. Jött tehát a They, amit egy 28 éves iráni nő rendezett, és egy transznemű kamaszról szól, aki amerikai ugyan, de a nővére pasija iráni, és éppen az iráni családhoz mennek vacsorázni. Kettős, mit kettős, többszörös identitások mindenütt, de a filmet nézve kicsit úgy éreztem, a rendező megtanult valami filmes szakszöveget az identitáskonfliktusokról szóló filmekről, és úgy írta a forgatókönyvet, hogy minden kötelezőnek vélt elem belekerüljön.

Nem volt különösebb baj a They-jel, a 85 perces játékidő pedig kifejezetten baráti, mégis azt éreztem, az európai fesztiválfilmes mezőnyben ez maga a tökéletes biztonsági játék, és egy kicsit elszontyolodtam, hogy egy elsőfilmes miért ilyen filmet akar csinálni. Ezzel egyáltalán nem akarok megbántani senkit, a transzneműség és a kettős nemzeti identitás külön-külön is fajsúlyos problémák, nemhogy együtt, de mindkettőről lehetett volna kissé több ambícióval beszélni.

screenshot2017-04-08at11.50.04am-h_2017

Ha már ambíciók: Takashi Miikét egy két és félórás szamurájfilmmel hívták a fesztiválra.

Ötvenhat éves, ha jól számoltam, a Blade of the Immortal a hatvankettedik nagyjátékfilmje. Ebben nincsenek benne a videóra forgatott filmek, a valós szám tehát inkább nyolcvanöt-kilencven körül van. Bármit csinál, a végtelen rutin a filmjei minden kockáján ott van, legalábbis feltételezem, mert nyilván a töredékét láttam csak az életműnek. Végtelen bizalmat érzek iránta, ezért vállaltam be este kilenctől, negyedik filmként a Blade of the Immortalt. Szórakozni akartam végre!

És micsoda mulatság volt, valóban. Úgy kezdődik, hogy a főhősünk lekaszabol ötven embert. Majdnem meghal, de gyógyító vérférgekkel inkább halhatatlanná teszi őt egy sámánasszony. Ötven évvel később egy kislány felfogadja őt, hogy számoljon le a bandával, amelynek feje megölte a lány apját. Mivel a gyerek halott húgára emlékezteti az örökéletű kardforgatót, rááll a dologra. Kezdődik, pontosabban folytatódik a pusztítás.

Az az igazán király a Blade of the Immortalben, hogy meg sem próbál hiteles középkori miliőt teremteni. Minden szereplő úgy néz ki, mintha szamurájos tematikájú divatfotózásra érkezett volna: ezüstszínű hajlakkos, Dragon Ball-frizurás, napszemüveges gazfickók és más, egzotikus fegyverekkel hadonászó hullajelöltek vonulnak fel, hogy aztán virtuóz harci jelenetekben hörögve, a saját vérükön csúszkálva meghaljanak. Teljesen megértem azokat, akik szerint ez gusztustalan és unalmas, mégis aligha választhattam volna jobb filmet levezetésként.

Címke:

squarelead

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 13.10.49

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

franco4-

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

haneke1

FESZTIVÁL

clint2

FESZTIVÁL

let-the-sunshine-in-un-beau-soleil-interieur-review

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.30.32

FESZTIVÁL

_MG_6729

FESZTIVÁL

okla-32367_r

FESZTIVÁL

cannes_zaro03

FESZTIVÁL

sean3

FESZTIVÁL

mungu

FESZTIVÁL

julieta

FESZTIVÁL

bence2

FESZTIVÁL

5caec9628d00d470ab8bd9bb7802dabb-1460645476

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

hell_or_high_water_h_2016

FESZTIVÁL

cannes11

EXKLUZÍV