let-the-sunshine-in-un-beau-soleil-interieur-review

FESZTIVÁL

Cannes: Csupa önimádó férfi tesz tönkre szerencsétlen nőket

Kránicz Bence

2017/05/21

Adam Sandler kisemberbajuszt növesztett, Juliette Binoche ízléses francia filmben vállalt szerepet. A Jean-Luc Godard életéről szóló vígjátékot is bemutatták, nem fájt különösebben.

Univerzális témák mindenütt adódnak: hiába nézek különböző programokban futó, stílusukat, műfajukat és nemzetiségüket tekintve is teljesen elütő filmeket, most mégis egy olyan hármas jött össze, amelyben csupa önimádó férfi tesz tönkre szerencsétlen nőket. Oké, lehet, hogy a könnyebb utat választottam a poszt felütéseként, de nézzétek el nekem, kígyózó sor közepén, féltérdre ereszkedve, a laptopot a táskámon egyensúlyozva gépelek éppen. Gépeltem akkor, amikor ezt írtam.

Claire Denis legújabb filmje, a Gyönyörű belső napsugár (Un beau soleil interieur – jelezzétek kommentben, ha gyűlölitek a hevenyészett címfordításokat) volt a szombat esti programom. A csodálatos Juliette Binoche a főszereplő, aki annyira jól játszott, hogy elhittem neki: egyedülálló asszonyként csak

házas hájpacnikkal, beképzelt, alkoholista seggfejekkel és más hitvány alakokkal tud összeállni

a történet szerint. Becsületére legyen mondva, nem adja fel, és kompromisszumokat sem köt a végtelenségig.

Így hát újra és újra egyedül marad, a remény és elkeseredés körforgását pedig Denis szimpatikus visszafogottsággal, szelíd bölcsességgel formálja érzelmes vígdrámává. A film ugyanúgy elkerüli a cinizmust, ahogy a hősnője, és erőlködés nélkül válik szívfacsaróvá. Persze nevetni is lehet sokat, Gerard Depardieu-n főleg, aki ismét igazi színészi alakítást nyújt. Claire Denis neve állhat az ízléses, elegáns francia rendező szótári definíciójánál.

Képernyőfotó 2017-05-21 - 21.05.16

Ahogy Denis-től, Noah Baumbachtól is lehet sejteni, mire számíthatunk. A The Meyerowitz Stories A tintahal és a bálna kapcsolati dinamikáját vázolja fel újra, ezúttal egy generációval idősebb szereplőkkel. Megint olyan fiúkat ismerünk meg, akiket agyonnyom egy erős akaratú, egomán szülő. A színészi gárda elsőrangú, de a legtöbb lehetőséget a sikertelenségét sirató, idősödő apát játszó Dustin Hoffmann és a frissen elvált nagyfiát adó Adam Sandler kapják.

Nahát, Sandler a vörös szőnyegen! – sápítoztak azok, akik már elfelejtették a Kótyagos szerelmet, a gagyilovag viszont most minőséget mutatott, sőt hiteles átlagemberbajszot is növesztett a szerep kedvéért. A testvérét alakító Ben Stillernek be kellett érnie egy mellékszereppel, mint ahogy a család nőtagjainak is.

Sandler és a kisemberbajusz / fotó: Árva Márton

Sandler és a kisemberbajusz / fotó: Árva Márton

A mélyen gyökerező frusztrációk pont olyan tempóban és vicces szituációkban törnek felszínre, hogy mindenki tudja élvezni a filmet. Nem vagyunk messze az amerikai családi indie-melodráma dögletesen unalmas vidékétől, de Baumbach írói tehetsége és rendezői magabiztossága azért bőven az átlag fölé emelik ezt a kellemes filmet. A versenyprogramba viszont vélhetően a bevonzott sztárok miatt került.

Dustin Hoffman és a testőr / fotó: Árva Márton

Dustin Hoffman és a testőr / fotó: Árva Márton

Michel Hazanavicius Godard-filmjének is csak azért juthatott hely ugyanott, mert Godard-ról szól. Egyébiránt a Redoutable (nem ismerem a szó jelentését, de nem is baj, mert eszembe jutott a tökéletes magyar cím: Szex, szerelem, Godard) ügyesen összerakott,

tökéletesen Hollywood-konform házassági melodráma, csak a főhőst történetesen Jean-Luc Godard-nak hívják.

Louis Garrell persze elrondítva, ritkított hajjal is sokkal vonzóbb jelenség Godard-nál, mégis jobban hasonlít rá, mint a Redoutable Godard bármelyik filmjére. Kísérletezésnek, vadságnak nyoma sincs, ez egy iskolás Godard-hommage A kínai lány színskáláján, pont olyan burzsoá dolog, mint amilyennek hangzik. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a szemét komcsikat éltető francia középosztálybeliekről készült filmeket nem igazán kedvelem. Az első sajtóvetítés majdnem meghiúsult egy vetítőben hagyott, gyanús táska miatt – remélem, Godard ügynöke tette oda, hogy néhány nézőt elriasszon. Most úgy érezhetitek, valami fárasztó bénaságról van szó, ami azért igazságtalan volna. Kerek, szép kiállítású, jópofa film ez, és hát ki írja elő, hogy egy művészről szóló életrajzi filmnek bármilyen szempontból is a művész munkáinak szellemiségét kell hordozniuk.

13925187_10209323807746382_7023824796659484783_n-960x520

Csakhogy Godard olyan erős egyéniség, hogy bármi, ami róla szól, de az ő stílusa – akármelyik stílusa – nélkül, óhatatlanul súlytalannak, tét nélkülinek és végső soron modorosnak hat. Naná, hogy azért, mert Godard is modoros. De neki szabad, ő Godard.

Címke:

squarelead

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 13.10.49

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

franco4-

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

haneke1

FESZTIVÁL

clint2

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.30.32

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.13.42

FESZTIVÁL

_MG_6729

FESZTIVÁL

okla-32367_r

FESZTIVÁL

cannes_zaro03

FESZTIVÁL

sean3

FESZTIVÁL

mungu

FESZTIVÁL

julieta

FESZTIVÁL

bence2

FESZTIVÁL

5caec9628d00d470ab8bd9bb7802dabb-1460645476

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

hell_or_high_water_h_2016

FESZTIVÁL

cannes11

EXKLUZÍV