Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.30.32

FESZTIVÁL

Jól arcon köpték Cannes-ban a liberális Európát

Kránicz Bence

2017/05/21

Ez persze az elit művészfilmes rendezők egyik kedvenc elfoglaltsága.

Beindult a versenyfilmes program: az ifjúsági kalandok és kelet-európai víziók után végre itt vannak a nyugati társadalmak fonákságait leleplező opuszok. Ebben a kategóriában valószínűleg Michael Haneke Happy Endje lesz a csúcs, de Ruben Östlund Négyzete (The Square) is hasonló ítéletet mond a jóléti társadalmakról, mint Haneke szokott: hűvös, enyhén szánakozó pillantással méri végig a liberális és képmutató nyugat-európai elitet, és rezignáltan veszi tudomásul, hogy idióták gyülekezetéről beszélünk. Ó, de remek érzés leleplezni ezt a bagázst!

A Négyzet egy kortárs installáció, amelyet a koppenhágai modern művészetek múzeuma vásárol meg. Egy nagy, földre rajzolt négyzetről van szó, amelybe belépve az alkotó szándékai szerint mindenki egyenlővé válik. Miközben a múzeumban kiokoskodják, hogy adják el a nagyközönségnek a művet, a vezető kurátor bizarr kalandok sorába keveredik. Előbb kizsebelik, majd fenyegető levelet ír egy egész panelháznak, hogy kéri vissza a pénztárcáját, utóbb néhány koldussal, egy taxisofőrstílusban méltatlankodó kisfiúval és egy ügyesen rajzoló csimpánzzal is megismerkedik.

Elisabeth Moss is benne van (nem ő a majom) / fotó: Árva Márton

Elisabeth Moss is benne van / fotó: Árva Márton

Iszonyat vicces jelenetekkel indul a film, és tulajdonképpen a végére is marad benne patron, csak hát az egész két és fél óra – nem éreztem, hogy Östlund kezdeti lendülete végig kitartana. De semmi kedvem kötözködni a filmmel, mert

a kiállításmegnyitón előadott majomember-performansz alighanem az idei év egyik legerősebb jelenete,

már amiatt megérte az egész. Terry Notary-nek hívják a színészt, aki a gorillát alakítja (nem összekeverendő a rajzoló csimpánzzal), az utóbbi években főleg motioncapture-színészként dolgozott, itt pedig valósággal megdicsőül. De a kurátort játszó Claes Bang is tanári alakítást nyújt: mikor először megláttam méretre szabott öltönyében, divatosan kötött sáljában és színes szemüvegkeretével, plebejusi ellenszenvvel méregettem, később közel kerültem hozzá, aztán megint eltaszított. A tenyeréből ettem.

És hogy mi a Négyzet valójában? Hát persze, hogy a politikailag a lehető legkorrektebb Svédország szimbóluma, de hát ezt nyilván kitaláltátok magatok is.

MV5BMTk1NDc5NTM5NV5BMl5BanBnXkFtZTgwOTM4MTAzMjI@._V1_SY1000_CR0,0,1564,1000_AL_

Érzelmesebb húrokat penget Robin Campillo, akit Magyarországon leginkább Az osztály forgatókönyvírójaként lehet ismerni, az idei versenyprogramba pedig a 120 ütés percenként (120 battements par minute) író-rendezőjeként érkezett. AIDS-drámájában felidézi, hogyan reagált a nyitott, a tolerancia és a párbeszéd erejére alapozott francia közvélemény a járványra, és miként éltek-haltak azok a HIV-fertőzött fiatalok, akik felvállalták a betegségüket, és tenni akartak valamit sorstársaik megmentéséért.

Campillo okosabb és józanabb rendező annál, hogy bárkit is hősként ábrázoljon az AIDS ellen küzdő aktivisták táborából. Személyes élményeken alapuló filmjében tettre kész fiatalokat látunk, akiknek egy hajszálon függ az életük, és minden erejükkel küzdenek azért, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés. Ezért szerveznek egy csomó akciót gyógyszergyárak és más bűnös intézmények ellen. Néha túllőnek a célon, máskor bohócot csinálnak magukból, de leginkább megpróbálják megélni a fiatalságukat, amíg lehet.

Persze, lehet mondani, hogy efféle érzékeny kisebbségi drámát is láttunk már eleget, sőt a Xavier Dolan-i érzéki esztétikával és dübörgő elektronikuszenei slágerekkel dolgozó kortárs változatokat is ismerjük. Mégis vitt magával a film, mert Campillo

elkerült minden AIDS-cel kapcsolatos közhelyet,

és igazi embereket mutat, felfokozott élethelyzetekben. Sok szereplőt mozgat, és bár vannak egyértelmű főszereplői – az aktivista brigádban összeismerkedő fiúk, egy harciasabb és egy szelídebb –, szükség van rá, hogy az egész szereplőgárda kifogástalan munkát végezzen. Így válnak egy csapattá. A 120 ütés percenként nemcsak az AIDS elleni harc emlékműveként vagy a civil aktivizmus oktatófilmjeként működik, de azt is pontosan mutatja meg, hogyan kapaszkodnak össze és sodródnak el egymástól egy közösség tagjai.

YouTube előnézeti kép

Címke:

squarelead

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 13.10.49

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-28 - 9.51.53

DOC.KOMMENTÁR

franco4-

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-25 - 14.21.27

FESZTIVÁL

haneke1

FESZTIVÁL

clint2

FESZTIVÁL

let-the-sunshine-in-un-beau-soleil-interieur-review

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2017-05-20 - 21.13.42

FESZTIVÁL

_MG_6729

FESZTIVÁL

okla-32367_r

FESZTIVÁL

cannes_zaro03

FESZTIVÁL

sean3

FESZTIVÁL

mungu

FESZTIVÁL

julieta

FESZTIVÁL

bence2

FESZTIVÁL

5caec9628d00d470ab8bd9bb7802dabb-1460645476

FESZTIVÁL

Képernyőfotó 2016-05-17 - 21.59.54

FESZTIVÁL

hell_or_high_water_h_2016

FESZTIVÁL

cannes11

EXKLUZÍV