Bejutottam a cannes-i Clint Eastwood-mesterkurzusra, de csalódnom kellett

Kránicz Bence

2017/05/23

Persze így is megható és szuper volt közelről látni és hallani őt.

Már a cannes-i program otthoni böngészése közben rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is valamelyik filmet várom a legjobban, hanem a beszélgetést Clint Eastwooddal. Mesterkurzusként jelölik meg az ilyen alkalmakat, de valójában egy újságíró – jellemzően tekintélyes, idős filmkritikus – kérdezgeti ilyenkor a jelenlévő alkotót. Tavaly a William Friedkin-beszélgetés remek volt, Michel Ciment jól kérdezett, jeleneteket is vetített, Az ördögűző rendezője pedig színesen és nagy kedvvel sztorizott.

Sejtettem, hogy Eastwood szófukarabb lesz, ezért fontos lett volna, hogy jó beszélgetőpartnert kapjon. Kenneth Turan, a Los Angeles Times kritikusa sajnos nem készült fel megfelelően, a legkomolyabb hozzájárulása a délutánhoz különös, nyihogó nevetése volt, amin Eastwood és a közönség is jól szórakozott.

De előreszaladtam, a program igazából nem itt kezdődött, hanem a megelőző sorban állással (üléssel, fekvéssel). Egy kisebb terembe szervezték a műsort, nyilván valamiféle intimitás megteremtése miatt, de ez azt jelentette, hogy alacsonyabb szintű belépőkkel már három órával kezdés előtt is beálltak a sorba néhányan. Én nagyjából másfél órával korábban mentem oda, és meglepően simán bejutottam, ráadásul közben posztot is tudtam írni. Szükségem is volt erre a sikerélményre azután, hogy a How to Talk to Girls at Parties első vetítésére az öt emberrel előttem állókat még pont beengedték, én pedig csöndben átkozódhattam, miután az orrom előtt becsukták a vetítő ajtaját.

De térjünk vissza Eastwoodhoz, a Mesterhez, Ikonhoz, Legendához. Tudtam, akármilyen is lesz a beszélgetés, végig ünnepi hangulatban fogok vigyorogni. Ez végül is bejött, olyan jó volt látni őt. Amit kérdeztek tőle és amit mondott, abban viszont sajnos nem volt semmi különleges. Egyértelmű volt, hogy nem a szavak embere, Turan pedig borzasztó kérdéseket tett fel neki. Hadd idézzek:

– Jó volt A szív hídjaiban Meryl Streeppel dolgozni?

– Igen.

– …

– Jó volt. Remek volt.

Nahát. És voltak ugyanilyen hülye kérdések (Szereted Franciaországot? Mesélnél a Titokzatos folyóról?), Eastwood pedig nem tette meg azt a szívességet a közönségnek, hogy kikerekítse a válaszait. Többnyire olyasmiket mondott a rendezéseiről, hogy tetszett neki a forgatókönyv, meg jó móka volt megcsinálni a filmet.

Na jó, azért itt van öt érdekesebb dolog, amit elmesélt:

• Fiatalon nem nagyon bízott magában színészként, a visszajelzések szerint is elég béna volt. Azért vállalt szerepet Sergio Leone Testőr-adaptációjában, mert nem járt még Olaszországban és Spanyolországban, és kábé mindegy volt neki, miben játszik. Csak a film első olasz címváltozatát ismerte, ezért fogalma sem volt, hogy fogadják a filmet, nem is remélt tőle semmit. Amikor kiderült, hogy az újságokban az angol címén ajnározott Egy maréknyi dollárért az ő filmje, nagyon meglepődött.
• Don Siegeltől hatékonyságot tanult: a legjobb, ha az első csapóra megvan a jelenet.
• Színészként rájött, hogy a forgatásokon azért van zaj, mert az asszisztens folyton ordibál. A saját forgatásain ezért mindenkit kér, hogy maradjon csöndben, különösen az asszisztenseket.
• Morgan Freeman a nyolcvanas években mondta neki, hogy imádná, ha egyszer lovagolhatnának együtt egy filmben. A Nincs bocsánatnál Eastwood hívta őt, hogy jön-e lovagolni.
• Az utóbbi években annyit dolgozott (az Amerikai mesterlövészt és a Sullyt közvetlenül egymás után forgatta), hogy semmi ideje nem jutott új filmeket nézni. Fogalma sincs, mi megy a mozikban, legutóbb az Alkony sugárutat nézte újra a tévében, mert nagyon szereti Billy Wildert.

Végül pedig itt van öt téma, amiről én kérdeztem volna. Egyik sem különösebben ötletes kérdés, a beszélgetés alatt jutottak eszembe, és a két utolsót valószínűleg fel se lehetne tenni egy ilyen eseményen, pedig izgalmasabbá tenné.

• Van olyan fiatalabb rendező, aki rendszeresen kikéri a véleményét? Érez bárkit a mentoráltjának?
• Van-e még westernötlete?
• Melyik rendezésével szenvedett a legtöbbet, és melyik forgatását élvezte a legjobban? Van kedvenc saját filmje? (Remélem, a Bronco Billy az!)
• Trumpra szavazott? (Nyilván.) Mit gondol az elnöksége első hónapjairól?
• Szerinte lehetett volna valaki Sondra Locke-ból, ha nem teszi tönkre az életét és a karrierjét? (Oké, ezt nyilván nem kérdeztem volna meg, nem is illik és semmi közünk hozzá, de elég csúnya sztori.)

De azt hiszem, a közönségből nagyjából bárki jobban kérdezett volna, mint Turan. Sebaj, láttam Clint Eastwoodot, boldog vagyok.

(fotók: Árva Márton)

Címkék: cannes