Cannes-ban alaposan szemügyre vehettem Christopher Nolan bal fülét

Kránicz Bence

2018/05/13

Intelligens gondolatok, andalító duruzsolás a híres rendezővel folytatott beszélgetésen.

Sejtettem, hogy sokat kell majd sorban ülnöm, hogy bejuthassak a Christopher Nolannel tartott beszélgetésre, ezért bő másfél órával kezdés előtt már a Buñuel terem elé értem, hogy egy közepesen kényelmes szobanövénynek dőlve várakozó pozícióba fészkeljem magam. Az utolsó pillanatban kicsit ideges lettem, hogy az utolsó pillanatban érkező, magasabb szintű belépőjük miatt viszont felháborító módon azonnal a terembe sasszézó „kollégák” miatt lemaradok a rendezőről, végül simán bejutottam.

Mint kiderült, Denis Villeneuve és Keir Dullea, a 2001: Űrodüsszeia főszereplője is meghallgatták a beszélgetést. Utóbbi azért, mert Nolan cannes-i látogatásának apropóját Lichter Péter kedvenc filmjének 70mm-es újrabemutatója adja, ami Nolan ötlete volt. Az úgy történt, hogy a rendező bement a Warner stúdióba, hogy valami csúcstechnológiás 4K-transzfert készítsen a korábbi filmjeiből, és ott lehetőséget kapott rá, hogy belenézzen a 2001 70mm-es kópiáiba. Tetszett neki, amit látott, ezért kitalálta, hogy az 50. évfordulón, azaz idén újra be lehetne mutatni a Kubrick-filmet, ha már a Dunkirk miatt felvették a kapcsolatot az összes olyan amerikai mozival, ami vetít még 70mm-es filmet.

Na, hát ilyen típusú, technikai részletekkel teli beszélgetés kezdődött Nolannel, aki érezhetően IMAX-kamerákról és a filmnyersanyagról szeret a legjobban beszélni. Nem irigyeltem a francia szinkrontolmácsot, akinek le kellett fordítania az elhangzottakat, de közben nem is sajnáltam annyira, mert a munkájával csak lelassította a beszélgetést. Sajnos nem ültem annyira közel Nolanhez, mint szerettem volna, mert a sok meghívott vendéggel töltötték föl az első sorokat – ahonnan én ültem, leginkább a rendező tarkója, bal füle és férfias borostája látszott. Nolan választékosan és intelligensen beszél, igaz, különösebben egyszer sem jött tűzbe , andalító, kellemes duruzsolása pedig inkább elálmosított, mint felcsigázott. Azért felírtam a beszélgetés izgalmasabb részleteit, bár biztosan elmondta már őket korábbi interjúkban is:

• Nem az analóg és a digitális film ellentétében kell gondolkodni, szerinte ez két külön médium. Tartsuk csak meg a 35mm-es és a többi nyersanyag infrastruktúráját is. Az eredeti kópiákat a filmarchívumokban sem váltja le a digitális verzió, csak kiegészíti. Ő azért marad a filmnél, mert az képezi le a legjobban azt, amit és ahogy látunk a világból.
• Nem szereti a second unitot. Szerinte ha egy snitt van annyira fontos, hogy bekerülhet a filmbe, azt rendezze a rendező.
• Noirrendezőként kezdte a karrierjét, és szerinte ma is igaz a filmjeire, hogy a karakterek beszélnek ugyan magukról, de nem megbízhatóak, a néző a tetteik alapján ítéli meg őket. Bruce Wayne-t is noiros érzékenységű karakternek tartja, mert Batmanként eleinte a bűntudat és a félelem vezérli őt. A sötét lovagra bűnügyi drámaként, a Felemelkedésre háborús filmként tekint.
• Nolan szerint az utolsó három filmjét az köti össze, hogy nagyon fontos bennük, hogyan áll össze egy világ különböző karakterek szemszögén keresztül, amikor mindenki egy kicsit máshogy érzékeli az eseményeket. A forgatókönyvek írásánál azzal játszottak, mikor melyik figurát használják, hogy a lehető leghatékonyabban meséljék el a történetüket.

Nem annyira izgalmas sztorik, ugye? Szerintem sem, de azért jó volt látni ezt a szimpatikus és jóképű férfit. A beszélgetés végén egy csomóan odatódultak a színpadhoz, hogy aláírathassák a szirszarjaikat, de Nolan lenéző, egyúttal megbocsátó mosollyal megrázta a fejét, és kiment a teremből.

Címkék: cannes