2012/04/08
A nagy animációs stúdióbirodalmak, a DreamWorks és a Pixar, illetve az egyéb kontinenseken székelő követőik futószalagon termelik a digitális 3D-s mozifilmjeiket. „In selected theatres”, azaz az arra alkalmas mozikban az animált CGI-mesék által közvetített virtuális térélmény tovább fokozódik a moziterem bejáratánál kapott szemüvegen keresztül nézve. A hollywoodi álomgyárban készített filmek, nevükhöz híven, az álom valóságosságára törekednek: Walt Disney hiperreális rajzfilmvilága a digitális animációk esetében is iránymutató. A kilencvenes években induló CGI-játékfilmek dömpingje csillogó kitinpáncélos és fröccsöntött figurákkal kezdődött, azóta a 3D modellezők és animátorok egyre több felületi deformáció megalkotásának váltak mesterévé, a mai főhősök fizimiskáját már ráncok, szőrök és mindennemű piszkok teszik hitelessé.
Mivel egészestés 3D-s animációs játékfilmet rendezni igencsak drága mulatság, ezt csak az erős financiális lábakon álló stúdiók engedhetik meg maguknak. A hazaiak nem is nagyon vágták ilyesmibe a fejszéjüket, csak kisebb, rendkívüli elszántsággal bíró alkotócsoportok. Az Egon és Dönci, amely az első magyar egészestés 3D-s filmként vonult be a filmtörténetbe, családi vállalkozásban készült egy „sufniban”. (A következő hazai 3D-s filmet, a Kis Vukot csak zárójelben említjük meg, ugyanis annak alkotói sajnos nem az értékteremtésre, sőt, még csak nem is a filmkészítésre fókusztáltak… Sikerült csillagászati összegekből a mozi bő évszázadának egyik legvállalhatatlanabb filmjét összetákolniuk.) 2004 végén mutatták be a Nyócker!-t, amely meg sem próbált a nagy stúdióktól ellesett, plaszticitásra törekedő 3D-s valóságot fölépíteni. Ugyan Budapest díszletét térben lemodellezték, azt is inkább elnagyolva, a festői távlatokra és nem aprólékos részletgazdagságra törekedve. A lazán megkomponált térbe ráadásul a legolcsóbbnak számító és legegyügyűbbnek titulált animációs technikával, a (frakkos, South Parkos, Terry Gilliames) papírkivágásos módszerrel megelevenített főhősöket helyeztek. A Nyócker! látványvilága szinte példanélküli önkorlátozás a bevált recept szerint készülő 3D-s tömegfilmek animált tengerében. A filmet most sztereoszkopikus 3D-s látványvilággal is csatába küldik az alkotók, hogy a 3D vetítésére alkalmas mozik műsorán szálljon ringbe a tökéletességre törekvő animációs térhatással. A harmadik dimenzióval megspékelt filmben Józsefváros szereplőinek vagány esetlensége még inkább kiütközik, amely igencsak merész vállalásnak mondható a mindenekelőtt valós mozgás precíz imitálására törekvő digitális 3D filmek világában.
Természetesen nem a Nyócker! az egyetlen animációs film, amely a konvencionális 3D-t megkerülő térhatású látvánnyal kerül vászonra. Más alkotók is élnek, élni kívánnak azzal a bevételt növelő marketingfogással, hogy „bizonyos mozikban 3D-ben is megnézhető” legyen a filmjük. Kérdés, hogy született-e már Hollywoodon kívül alternatíva a Pixar-3D-re.
Michel Ocelot, az európai meseanimációk klasszikusa, animált árnyjáték-fabuláit (Sárkányok és hercegnők) már 3D-ben folytatta. Az éjszaka meséi hasonló a Nyócker!-hez abban, hogy az előtérben mozgó figurák síkszerűségét megtartotta, míg a háttér, amely legyen bármennyire is stilizált, teret kapott. A világhíres francia rendező úgy hírlik, hasonlóan fog eljárni a Kirikou-sorozattal is, jövő februárban mutatják be a moziszéria újabb darabját, immár sztereoszkopikus töltettel.
A tavalyi Anilogue nyitófilmje volt a Rabbi macskája című francia képregény-adaptáció, amelyben a grafikus elemek ugyan a moziban kapott binokulárén keresztül térbe rendeződtek, de a film szétesett az egymás mögé rendelt kulisszákra. A 2D-ből átkonvertált 3D-s filmeknél a beállításokat rétegekre bontják, amelyeket elmozgatnak egymástól, így az alapvetően továbbra is 2D-s látványvilág a 3D-s szemüvegen keresztül nézve egyfajta virtuális mélységérzetet kap. Ugyanez történne, ha fognák a régi klasszikus rajzfilmeket, a János vitéztől kezdve a Lúdas Matyin és a Macskafogón át Az ember tragédiájával bezárólag, és szétcincálnák őket a térben. A technikai variánsok elkészítésének egyetlen pozitív hozadéka nem a formai bravúr, a kísérletezés öröme, hanem hogy esetleg a hagyományos, vagy analóg technikával készült animációs filmek ismét divatba jöhetnek a multiplexekben is.
Címkék: ANIMATÉKA, magyar animáció
Partnereink
Szólj hozzá!