Tim Burton szuperprodukcióját mindössze fél évvel előzte meg Simon Fellows Alice-verziója, ám ez a parafrázis egészen más úton közelíti meg a klasszikus eredetit; míg a burtoni Csodaország teljes egészében a fantasztikumba kalauzol, a Malőr Csodaországban a mindenható DJ figurájától eltekintve mindvégig racionalizál: az állatanevek bűnözők beceneveként köszönnek vissza, a szürreális látásmódot pedig a folyamatos kábítószerhasználat indokolja. Lewis Carrol gyerektörténetének újabb bővérű felnőttváltozata ugyan nem vetekszik a klasszikus pornó-átirattal (Alice in Wonderland: An X-rated Musical Fantasy), de működésében igen hasonló: a cselekmény elején válságba került hősnő Csodaországban tett látogatása során tapasztalatokat és önismeretet szerez, így onnét visszatérve már készen áll, hogy szembenézzen a rá váró megpróbáltatással.

Az angol származású rendező, Simon Fellows ezidáig amerikai B-filmek rendezésében jeleskedett; a Hét másodperc (2005) a feledésbe merülő Wesley Snipes, az Utcai igazság (2006) és a Bosszú mindhalálig (2007) pedig az idősödő Jean-Claude Van Damme kissé megfáradt figuráinak ad újra teret. Valójában a Malőr Csodaországban rendkívül hasonlít a fent említett opuszokhoz, bár üdítő különbség, hogy nemzetközi hullócsillagok helyett Fellows ezúttal egy, csak lokálisan ismert, viszont éppen felszállóágban lévő brit színész, Danny Dyers alakjára épít, akit a mellékszerepekben feltűnő ismert angol karakterszínészek játéka is támogat. A forgatókönyvet jegyző Jayson Rothwell éppúgy egy megszokott Danny Dyer figurát emel be Alice-átiratába, ahogyan korábban az Utcai igazságban a hagyományos Van Damme-persona köré kerekített történetet. A módszer is ismerős; ahogyan a Tim Burton-féle Alice-filmben a Bolond Kalapos kapott nagyobb hangsúlyt, teret engedve ezzel Johnny Deppnek, ebben a filmben Danny Dyer a fehér nyúl megnövekedett szerepében került a poszter elejére.

Csodaország színes kavalkádja Dyer figurája köré szerveződik; Whitey, a fésületlen, bunkó, de sármos alvilági sofőr bátran csillogtathatja jártasságát az ízes brit akcentussal előadott káromkodásban a karneváli hangulatú, bűnözők által üzemeltetett külvárosban. Fellows víziója sokkal erőteljesebben rokonítható a Lewis Carroll által megálmodott Csodaországgal, mint az évtizedenként kötelezően készülő szöveghű Alice-adaptációk édeskés világa: az eredetihez hasonlóan az alagúton túli lények többnyire ellenségesek és a saját bolondériáik rabjai, miközben kizökkenthetetlenek korlátoltságukból adódó rövidlátásukból, Alice pedig csak sodródik közöttük, időnként a Fehér Nyúl után kutatva, máskor a hazautat keresve.

Persze magára valamit is adó akciófilm-rendező nem hagyhatja, hogy szereplői motiválatlanul bolyongjanak a nagyvilágban, ezért céltárgyakat jelöl ki a horizonton. Egyszerre folyik a hajsza a nagyhatalmú maffiavezérnek szánt tökéletes ajándékért és az Alice-ért felkínált nagyösszegű pénzjutalomért, majd az anyagi megfontolásból eredő versenyfutást felülírja a szerelmi szál érzelmi motivációja, és mindezen érdekek rendszere összességében koherens történetté áll össze. A szürreális és abszurd elemek a főhősnő amnéziájára és az erre szedett kábítószer hatására vezethetők vissza, és hogy valahol a csodás elemek is létjogosultságot kapjanak, egy kissé kifejtetlen misztikus fordulat szolgáltatja a végső megoldást.

A Malőr Csodaországban egy nagyon ügyes szemléletváltás eredménye; Simon Fellows filléres akciófilm-attitüd helyett ezúttal artisztikusra vette a figurát, így a másodvonalbeli akciómozik olcsó eszköztára  itt eleve koncepcióként jelenik meg. A nehézkes történetmesélés dramaturgiailag indokolt, és az önreflexió, valamint a folyamatos párbeszéd az eredeti Alice-történettel eltereli a figyelmet arról a szomorú tényről, hogy a film maga egy ügyetlenül megszerkesztett, fantasztikummal nyakon öntött, banális szerelmi történet. A posztmodern idézetgyűjtemény és játékosság mindössze porhintés, ami jótékonyan elfedi a kidolgozatlan forgatókönyv hibáit, habár, mindezen problémákkal együtt a könnyed és humoros hangvétel, valamint a szórakoztató karakterek viselhető és feledhető másfél órát ígérnek.

A Malőr Csodaországban a Titanic Különös történetek elnevezésű szekciójában látható.