„A rituálé, amely Cannes-t az élvonalban tartja, sok munkával jár. Mint bármely, bizonyos koron túl lévő hölgynek (a fesztivál idén tölti be a hatvanhármat), neki is rengeteg energiájába kerül feszesen tartani a ragyogó felszínt.”

J. G. Ballard azon írók közé tartozik, akik képtelenek – vagy legalábbis nem akarják – félretenni az őket foglalkoztató problémákat, így szinte tetszőlegesen kiválasztott munkájuk is letörölhetetlenül magán hordozza alkotójuk kézjegyét. Függetlenül attól, hogy globális természeti katasztrófákról ír-e (mint korai …

A hollywoodi stúdiórendszer egy kátrányba ragadt dinoszauruszra emlékeztet. A terjesztési hálózat irányítása lassan, de biztosan kicsúszik a régi stúdiók kezéből.

J. G. Ballard az első ránézésre politikai töltetű írásaiban sem saját politikai nézeteit kívánja valamilyen torz formában közvetíteni, hanem az általa annyira izgalmasnak talált médiatáj (media landscape) problematikus természetét igyekszik feltárni. Az avantgárd sci-fi íróként induló, és világéletében outsider-státuszban vesztegelő …

Asimov és az antológiák isteneként tisztelt Martin H. Greenberg A vizsga című novellához (melyből Nagy Viktor Oszkár forgatott a Prizma második számában is elemzett kisfilmet) írt bevezetőjükben Richard Mathesont nemes egyszerűséggel korának Stephen Kingjeként aposztrofálják, s habár az asszociáció alapja …

Két héttel a bemutató előtt láttam a Fel!-t. Furcsa módon kevésbé hozott lázba, mint a többi Pixar-film. Attól féltem, nem lesz története: az egész sztorit túlságosan könnyednek ígérte a marketing. Körbekérdeztem az irodánkban, és a többieknek sem volt fogalma, miről …