2011/04/02
A Prizma Online a televíziózás szemétdombjain kutakodó hétvégi rovata múlt héten a huszonnegyedik bejegyzéssel eljutott második etapjának végéhez, így most a korábbihoz hasonlóan egy bő hónapos szünet következik, hogy május első heteitől immár a harmadik szezonnal térjen vissza. Az utóbbi tizenkét poszt során nem csupán technikailag sikerült tökéletesíteni a rovatot – lehetőség szerint felirattal ellátva a filmeket –, miközben mindazok találhattak benne böngésznivalót, akik elsősorban a gyerekfilmmel foglalkozó ötödik lapszám miatt keveredtek az oldalra, akik filmtörténeti kuriózumokat keresnek (mint A vadász éjszakájának televízióra készült remake-je és az egyik első szerepjátékosokról készült rémfilm) vagy egyszerűen csak egy szórakoztató trashfilmre vágynak. Mindezzel együtt a legnagyobb elismerést az jelenti, hogy néhány Magyarországon nem forgalmazott filmről írt elemzésünk – névleg a Dark Night of the Scarecrow és a Cast a Deadly Spell kisesszéi – hivatkozási ponttá vált a warez-szcénában, a bejegyzések után feltűnt release-ek ismertetőibe illesztve a szövegek linkjeit és részleteit. Ha pedig bármi kimaradt volna, a tovább gomb után az utóbbi hónapok MONSTER OF THE WEEK-cikkjeinek zanzája és linkjei találhatóak, megkönnyítve a kimaradt epizódok pótlását.
MONSTER OF THE WEEK 13. The Halloween Tree (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Bradbury könyve és annak rajzfilm-adaptációja nem csupán azért egyedülálló, mert bravúrosan keveri a hétköznapi valóságot az emberiség történelmén átívelő mítoszokkal, bemutatva utóbbiak továbbélését, hanem mert egyúttal szokatlanul ügyesen rendeli alá a történet nyers pedagógiai töltetét (az emberiség halálhoz kapcsolódó hagyományainak bemutatása) a dark fantasy sodró cselekményének.
MONSTER OF THE WEEK 14. Fear Itself ep. 1×08: Skin and Bones (a bevezetőt írta: Sepsi László)
A Skin and Bones Fessenden eddigi munkásságának talán legkegyetlenebb darabja, ahol már sem a gyermeki világlátás (Wendigo), sem pedig a természet tisztaságának ábrázolása (The Last Winter) nem ellensúlyozza a kibontakozó víziót, a ködbe burkolózott hegyek tövében az emberi társadalom alapsejtjét jelentő család intézménye nem több egy korrodálódott viszonyokon alapuló, lassan torzóvá sorvadó mítosznál.
MONSTER OF THE WEEK 15. Monster Squad ep 1×01: Queen Bee (a bevezetőt írta: Sepsi László)
A Universal szörnyeinek kasztrálását bő tíz évvel később az alig tucatnyi epizódot megért, de még így is kultstátuszba emelkedett Monster Squad tetőzte be, amely túlhajtott infantilizmusával és a kultikus Batman-tévésorozatot idéző pop-artos stilizációjával egy raklapnyi Abbott és Costellónál kíméletlenebbül fosztotta meg az old school szörnyeket maradék méltóságuktól is.
MONSTER OF THE WEEK 16. X-akták: A gumiember/A gumiember visszatér (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Tooms alakjával a kilencvenes évek fordulójának fantasztikus kontextusban megfogalmazódott sorozatgyilkosai költöztek át a kisképernyőre, így azok a VHS-lejátszóval nem rendelkező kiskamaszok is szembesülhettek a serial killerek evolúciójának aktuális állásával (melyet néhány év múltán már Hannibal Lecterben és Dexterben csúcsosodó domesztikáció követett), akik feje fölött elhúzott a nyolcvanas évek slasher-hulláma vagy nem volt lehetőségük kikölcsönözni a sarki tékából A rejtőzködőt, a Borrowert vagy a Stephen King-féle Gonoszt.
MONSTER OF THE WEEK 17. Cowboy Bebop: Toys in the Attic (a bevezetőt írta: Szabó Noémi)
A Cowboy Bebop találkozása a horrorral ebben az esetben egy önreflexív entellektüel paródiában oldódik fel; a teljes széria szempontjából az epizód zsákutca, a nagyobb ívű sztori szempontjából érdektelen, hacsak nem fogadjuk el azt az egyébként fennálló lehetőséget, hogy hőseink meghalnak az epizód végén, derékba törve a történetet az évad közepén.
MONSTER OF THE WEEK 18. Dark Night of the Scarecrow (a bevezetőt írta: Sepsi László)
A Dark Night of the Scarecrow nagyjából úgy viszonyul a nyomában sarjadt szalmabábokhoz, mint Carpenter Halloweenje mondjuk a Slumber Party Massacre 3-hez. Habár szüzséje az Egerek és emberek kiontott belekben gazdag slasher-remake-jét ígéri, ahol a brutálisan kivégzett, drabális értelmi fogyatékos madárijesztő alakjában vesz elégtételt a lincselőkön, Frank De Felitta filmje közelebb áll a Point Blankhez, mint a Péntek 13-hoz.
MONSTER OF THE WEEK 19. The Twilight Zone: The Bewitchin’ Pool (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Míg a későbbiekben a médiareflexiókat sem nélkülöző fantáziavilágok már elsősorban a menekülési lehetőségekkel kecsegtető fogyasztói szemléletmódra vagy éppen annak kritikájára helyezik a hangsúlyt – lásd a Charlie és a csokigyár-verziókat vagy a Coraline és a titkos ajtót –, a Homályzóna záróepizódja még a rikító színekbe öltözött showmanek és bóvlikkal kísértő démonok diadalútja előtti szolid aranykor egyik emblematikus darabja. Bűbájos naivitását csupán viszonylag egyértelmű értelmezési lehetőségei törik szilánkokra, ahogy egyre kellemetlenebbé válik a felvetés, miszerint nincs itt semmi mesevilág, csak két lassan megfulladó kiskamasz a frissen takarított medence és egy tönkrement házasság mélyén.
MONSTER OF THE WEEK 20. A vadász éjszakája, 1991. (a bevezetőt írta: Sepsi László)
De a remake legfontosabb változtatását nem az jelenti, hogy a minimumra csökkentette az eredetiben amúgy is szinte mellékes szexuális utalások számát, hanem az a megrögzött demitizálási hév, amellyel a sötét színekkel festett tündérmeséből egyszeri pszichothrillert varázsolt. Az 1991-es A vadász éjszakája a tévé előtt ragadt gyerekközönségnek főhősein és a szexuális tartalom minimumra redukálásán keresztül kedveskedik, a szülőket pedig a meseiség kigyomlálása által próbálja megfogni, aminek az eredeti vallási konnotációi és a gyermeki-mitikus világkép egyaránt áldozatul esnek, hogy ne maradjon a helyükön más, csak némi elnagyolt kereszténység-kritika („Ne esküdj Istenre!”) és az eredetiben is fellelhető társadalomszatíra (lásd a kígyós szekta jelenetét).
MONSTER OF THE WEEK 21. Monsters ep. 1×05: My Zombie Lover (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Richard P. Rubinstein producer, a komikus telehorror egyik zászlóvivőjének számító Tales from the Darkside lezárulta után folytatta a megkezdett vonalat és a Monsters-szel mintegy betetőzte a nyolcvanas évek vonatkozó tévéhorroros trendjeit. A kézenfekvő koncepcióban találkoznak a legtisztább Monster of the week-hagyományok – néhány epizód kivételével minden héten egy új szörnnyel lepve meg a nézőket – és a szituációs komédiák formanyelve, ezáltal kovácsolva erényt a szegénysori költségvetésből.
MONSTER OF THE WEEK 22. The Storyteller: Hans My Hedgehog (a bevezetőt írta: Kele Fodor Ákos)
Az eredeti Hans My Hedgehog a fattyú-mítoszok azon válfajába tartozik, amelyek nem csak a gyermekek számára segít a zabigyerek-lét frusztrációit szublimálni, hanem a gyermeki animalitás megjelenése miatt a felnőtteknek is. Hans egész felsőteste sündisznó, és csak lábai emberi lábak – ez kevéssé mondható az állatmesék azonosulást könnyítő elemének, sokkal inkább az ember állattal történő keveredésének atavisztikus félelmeit testesíti meg, nem beszélve arról a motívumról, hogy a sünember felnőtt korában emberasszonyt követel magának.
MONSTER OF THE WEEK 23. Tales from the Darkside: The Bitterest Pill (Frederik Pohl novelláját Györe Bori fordította, a bevezetőt írta: Sepsi László)
A lentebb olvasható eredeti történet egyetlen csattanóra kihegyezett sci-fi szatíra az ötvenes évek kertvárosi világáról, amit ugyanaz a vitriolos emberundor tesz emlékezetessé, mint ami a hasonló módon működő A dobozban is fellelhető volt. Ezzel szemben a tévéverzió ugyan megtartja a szatirikus elemeket – a figurák elrajzolásán keresztül a végletekig fokozva őket –, de az eredeti novellában szereplő csecsemőt egy tizenkét éves kiskamaszra cseréli, aki innentől egyértelműen a The Bitterest Pill főhőseként jelenik meg.
MONSTER OF THE WEEK 24. Misztikus labirintus (a bevezetőt írta: Sepsi László)
Tom Hanks egyik első fontosabb szerepét, de ezzel együtt a Rona Jaffe könyvéből készült tévéfilm a korai Dungeons & Dragons-szerepjátékok körül kialakult hisztériáért is nagyban felelőssé tehető. Steven Hillard Stern rendezése a televízióra készült mozgóképek állatorvosi lova, amely másfélórányi játékideje alatt felmutat mindent, amik miatt a médiumra szánt játékfilmeket rendszerint a filmművészet salakjaként tartják számon. A legrosszabb értelemben vett ifjúsági filmes beidegződéseknek megfelelően sulykolja tárgyi tévedéseken alapuló konzervatív tanulságait, amiket a Szomszédok legszebb perceit idéző monológokban intéznek a nézőhöz a kamerába pillogó szereplők – ahogy azt egy kritikusa frappánsan megfogalmazta, a Misztikus labirintus a szerepjátékok Reefer Madness-e, csak a szex és drogok hiánya miatt kevésbé menő.
Címkék: fantasy, gyűjtőposzt, horror, MONSTER OF THE WEEK
Partnereink
Szólj hozzá!